Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Dr. Grósz István: Dante: „Isteni Színjátékjának szemészeti vonatkozásairól

de nem soká: „Az én szemem is lesz még itt bevarrva, (Purg. /3, 133) A középkor nagy festői arkangyalt állítottak Tóbiás mellé elveszett látásának (ulcus serpens?) gyógyítására, mégpedig halepével (epesavas só a mai sebkezelésben); így ábrázolja pl. Rembrandt is az eseményt. A költő Rafaelre utal: A Szentegyház is így rajzolja Gábort emberi arccal, és Mihályt, s ki által a bus vakságból Tóbiás kilábolt. (Par. 4, 46) A strabismus ábrázolására szolgál az alábbi részlet: amelyben a Sziréna, a világ csábítójának jelképét örökíti meg (syndroma?): egy nő jött elém, álmomban, dadogva, a szeme kancsal, arca színe halvány, lába meggörbült, és a karja csonka. (Purg. 19, 7) A következő kép a kóros lesoványodottság, a cachexia elsőrendű megjelenítése, az enophthalmus kiemelésével (a régiek szerint ui. az emberi arcon kivehető a HOMO szó betűi): Szemük fekete gödre mélyre tágult; az arcuk sápadt, s bőrük, mint silány zsák csontjukon, a csont formái után nyúlt. Gyöngyvesztett gyűrűk gödrei a szemek; ki minden arcban azt olvassa: OMO, itt jól láthatta alakját az M-nek. (Purg. 23, 22, 31) A reflexió törvényét tárja elénk az alábbi részlet: Mint a tükörből, ha visszaverődvén, vagy víz színérül, épp oly fokú szögben, mint rájahullott, a beléeső fény a függélyes vonaltul jobbra szökken