Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Dr. Grósz István: Dante: „Isteni Színjátékjának szemészeti vonatkozásairól

- ha balrul jött - egyenlő messzeségbe, (mint kísérlet mutatja s ábra könyvben) (Purg. iy, 16) Bár a távolság négyzetével fordított arányban álló képnagyság törvényét nem ismerték, azt olvassuk, hogy három egymás mögött álló tükörben visszavert fényforrás képe kisebbedik, ugyanakkor: de nem gyengébb a lángja, mint azé, melynek távolsága kurta, (Par. 2, 105) Irritáló gázok okozta orr- és kötőhártya-gyulladást írja le a költő; ez a Solfatare-k kénhidrogén gázaira emlékeztet: mert a bugyornak gőze lecsapódott s szemem gyötörte és csavarta orrom. (Pok. 18, 106) A szépirodalmi művek, laikusok által gyakran használt kifejezése a „hályog" lehullásáról itt is szó esik: A hegyre már, a hályogot levetni, mellyel látnotok Istent, tiltja vakság!" (Purg. 2, 122) Az időtartam rövidségét a szemhéj emeléséhez hasonlítja; tudjuk, hogy a pislogás tartama 0,3 másodperc: az ezer év oly kis idő még az örökhöz, mint a leglassúbb égkor forgáshoz, míg pilláid emelőnék. (Purg. //, 108) A vakság festői szemléltetését találjuk alábbiakban: (Ugyanis egyik árnyon megfigyeltem, hogy vár szavamra, mert vakok gyanánt fölnyujtá állát, egy kissé emelten.) (Purg. 13, 100)