Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

gyéből, hanem a környező Pozsony, Sopron és Győr megyékből is Rajkára voltak irányítva a gyógyításra szorulók. A kórház működése egyébként eredményes volt, mert a főszolgabíró jelentése szerint 1832 év végéig 34 szembeteg gyógyult meg teljesen, míg 12 még gyógyítás alatt volt [870]. A következő év első felében pedig 77 szembeteg hagyta el gyógyultan a kórházától], A rajkai ideiglenes szemkórház tehát 1832-33-ban működött ez idő alatt igen sok szembeteget kigyógyítottak Rajkán. Szabó János szemorvost később a megye a buzgó munkásságának elismeréséül a megye táblabírájává választotta. Nem annyira egészségügyi, inkább szociális szempontból, a későbbi évek során összeiratta a helytartótanács az egyéb testi fogyatkozásúakon kívül a vakokat is. Egy ilyen 1838. évi összeírás szerint a nezsideri járás öt községében kilenc vak volt; ezek valamennyien szegénysorsúak, míg a mosoni járásban 12 vak volt nyolc községben. A 12 vak közül tíz szegény volt. A jelentés szerint ezeket a vakokat próbálták már gyógyítani, de siker nélkül. Még olyan is volt köztük, akit Bécsbe vittek fel gyógyításra, de ez is eredménytelen volt [872]. Egy másik 1846-os kimutatás már sokkal rosszabb eredményekkel ismertet meg bennünket. Ezek szerint az első (mosoni) járás I. kerületében 43, a II. kerületében 12, a nezsideri járásban öt, a rajkaiban hét vak volt. Ez a létszám a járások különböző községeiben oszlott meg. Legtöbb vak Lebenyben (nyolc) és Magyaróváron (öt) volt [873]. Említettük, hogy a kórházakat, ispotályokat nagyrészt alapítványokból tartották fenn ebben az időben. Szokás volt tehát a gyűjtés is ilyen célra. Egy gyűjtés kapcsán pl. 86 forint 25 krajcár gyűlt öszsze a megyében a siketnémák váci és a vakok pesti intézete javára [874]. A szegény szembetegek gyógyítási költségeit néha ugyan vállalta a megye, de nem minden esetben. Ilyenkor a szegény sorsú szembeteg gyógyíttatása elmaradt. Igen jó példa erre Griesmayer Antal rajkai lakos esete, aki azt kérte, hogy ingyenes betegnek vegyék fel a bécsi szemkórházba. Bécsből azonban az a válasz jött, hogy csak napi 32 pengőkrajcár tartásdíj lefizetése esetén vehetik oda fel gyógykezelésre [875]. Közben Groesmayer megvakult, mert amikor a bécsi értesítést megkapta, szegénységére hivatkozva, gyógyíttatásáról lemondott [876].