Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

Időközben a helytartótanács arról értesítette a megyét, hogy Szabó János országos szemorvos nyugalomba vonulása folytán helyébe Lippay Gáspár orvost és sebészt nevezték ki országos szemésszé [877]. Most már hosszú évekig a szembetegeknek Budára kellett felmenniük gyógykezelésre, mert az országos szemorvos nem jött vidékre. Végre 1848-ban közölte a felsőbb hatóság, hogy a megye ismét írja össze a betegeket, mivel Lippay a nyár folyamán Győrbe fog menni szemvizsgálatra, az összeírtakat tehát oda irányítsák vizsgálat és esetleg kezelés végett [878]. A vakok után röviden ismertetjük a siketnémák helyzetét is. A vakokhoz hasonlóan elég sok siketnéma is volt a megyében. A megye hivatalos kimutatása szerint 1838-ban a nezsideri járásban ugyan mindössze négy siketnémát találtak, míg ezzel szemben a felső járásban 14, az alsó járásban pedig 37 (!) volt a siketnémák száma. Községenkénti megoszlás szerint Mecséren három, Feketeerdőn hat, Káinokon három, Arakon öt, Halásziban 16 lakott, míg a többi különböző más községekben. Persze ebben a nagy számban több olyan eset is van, kik testvérek voltak, pl. Feketeerdőn kettő, Arakon négy siketnéma volt testvér, Halásziban ugyancsak egy testvérpár volt siketnéma, míg kettő közülük, egy 70 éves és egy 22 éves nemcsak siketnéma, hanem vak is volt [879]. A néhány évvel későbbi kimutatásban sem látunk kedvezőbb eredményt, sőt még rosszabbat, mert a nezsideri járásban már 13, tehát számuk növekedett, míg a felső járásban 17, tehát itt is több volt, mint a múltban, az alsó járásban pedig 26 siketnémát tartottak nyilván. Feltűnően sok siketnéma volt ekkor: Arakon négy, Halásziban négy, Káinokon öt, Mosonban 11 és Levélen négy személy. Ezek a siketnémák valamennyien szegény sorsúak voltak. Hivatalos támogatásban nem részesültek, rokonságuk irgalomból tartotta őket, illetve egy r-szük koldulásból élt [880]. Igaz ugyan, hogy ebben az időben már létezett a váci siketnémák intézete, de ide csak nagyon kevesen juthattak be, különösen ingyenes helyre, mert az intézet annyira zsúfolt volt, hogy nem tudott minden siketnémát befogadni. Hosszú éveken keresztül mindössze csak egy esetet ismerünk Mosón megyéből, akinek sikerült Vácra bejutnia. Mertl Sebestyén mosoni kőmíves hét élő gyermeke közül három siketnéma volt. Kérte tehát, hogy legalább egyik gyermekét