Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

orvosnak, hogy a rajkai patikus rendelései ellenére rossz orvosságot ad ki, illetve abba kénesőt is kever, ezért a betegek nem gyógyulnak meg, sőt újabb bajokat okoz ezzel [709]. De nemcsak ezzel vádolta a patikust, hanem azzal is, hogy drágábban adja az orvosságot, mint a pozsonyiak, ezenkívül a szegényeknek sem hitelez [710]. A vizsgálat persze megindult, az azonban, hogy kéneső került az orvosságba, nem derült ki. De az sem bizonyult be, mint Ziegler azt egy Birk elleni feljelentésében állította, hogy az előző vizsgálatok során Birk főorvos Zieglert „tudatlan borbély"-nak nevezte volna. A kölcsönös ellenségeskedés, a sebész bujtogatása a patikus ellen a nép előtt, szűnjön meg, határozza a megye, egyben a seborvost kemény dorgálásban részesítette. Kötelezte azonban a patikust is arra, hogy a szegényeknek az év végéig hitelezzen, amennyiben akkor sem fizetnének, úgy behajtás végett azt jelentse a megyei hatóságnak [711]. A nezsideri elöljáróság is panaszkodott Schellhammer gyógyszerész ellen, mert sem szegénynek, sem gazdagnak hitelt nem ad. A panasz azonban hiábavaló volt, mert a hatóság ekkor azon az állásponton volt, hogy a patikus hitelt nyújtani nem köteles [722]. A szegény betegek részére kiadott gyógyszerek árának kifizetési módját több esetben is szabályozták rendeleti úton. Már 1805-ben elrendelte a magyaróvári tanács, hogy ezentúl a helybeli patikából a spitál vagy a lazaret részére kiadott orvosságokról egy könyvecskét kell vezetni, hogy a számadás áttekinthetősége könnyebb legyen [713]. Eltekintve a járványos időktől, a megye, de a város is, évenként tetemes összegeket költött a szegények és a rabok részére kiadott orvosságokra; pl. a város a spitál részére 1815. év utolsó negyedében vásárolt gyógyszerekért 25 forint 16 krajcárt, az új épületben levő lazaret részére pedig 6 forint 28 krajcárt fizetett ki [714]. Más alkalommal ugyancsak a város 138 forint 42 Kr-t fizetett ki Hendl János városi Írnok felesége és négy kisgyermeke után egy hosszabb betegségben felhasznált gyógyszerekért [715]. De számtalan példát lehetne felsorolni, hogy a város nemcsak a spitálbeli szegények után, hanem más szegények helyett is fizetett ki patikai költségeket. Nem különben járt el a megye is, csak itt még nagyobb összegek kerültek kifizetésre. A szegény betegek részére kiadott orvosságok árának összege pl. 1817-ben 779 forint 13 Kr [716], 1818-ban pedig 1032 forint 14 Kr volt [717]. A megye azonban az előfordult vissza-