Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Kába Melinda: Aquincum mint ókori gyógyhely
Az orvosok társadalmi helyzetét jól példázza, hogy az egyszerűbb orvosi feladatoknak minősített tevékenység ellátására kitanított rabszolgák ára jóval magasabb volt a többinél. Az orvosok polgári adómentességet élveztek (Cod. lust. 10, 73, 1). A felszabadított orvos-rab- szolga gazdájának egykori barátait ingyen tartozott kezelni. A katonaorvosoknak engedélyezték a szabályos házasságkötést szolgálati idejük alatt, ellentétben a hadsereg többi tagjaival, akik ezt a jogot csak az i. sz. III. század elejétől birtokolták [16]. Az orvosok jó felszereléseinek bizonyítékai a műszerek legkülönfélébb fajtái, melyek részben a temetők sírjaiból, részben a lakóházak törmelékrétegéből kerültek felszínre 1 . Ezek közül többnek mindkét végét megmunkálták. Funkciójukban összekapcsolták például a szondát és a lapocot, a kanalat és a szondát, a csipeszt és a fülkanalat. A beolajozott testű birkózókra rakódott szennyeződést bronz strigilis távolította el, mely más alkalmakkor szemcsepegtetőül is szolgált. Magát a strigmentumot nőgyógyászati terápiaként használták. Plinius említi, hogy a fürdőkből származó strigmentum hatásosabb, mint a palaestrai (tornacsarnok) [17]. A por alakú gyógyszereket bronz ládikában tartották, ahogy ezt egy mainzi Aesculapius-domborképes ábrázolású doboz dokumentálja. Közép-Európában egyedülálló leletekkel gazdagodott az aquincumi múzeum 1912-ben a Szemlőhegyen és 1929-ben a Táborhegyen feltárt múmiasírok alkalmával [18]. A kutatás megállapította, hogy mindkét elhunyt nő volt. A táborhegyi múmián sikerült dr. Dartucz Lajosnak antropológiai vizsgálatot végezni. Megállapította, hogy rassz típusa homo Alpinus, a térdízületekben előrehaladott köszvényes csontlerakódást talált, valamint nyomokban a váll-, könyök- és kéztőízületekben is. A középső metszőfogak mind az alsó, mind a felső fogsorban hiányoztak. A fogmedrek nem tökéletes felszívódása azt bizonyítja, hogy a fogak kihúzását nem sokkal a halál előtt végezték. A mumifikálás az egyiptomi kopt szokás szerint történt a császárság utolsó századában. Herodotostól ismerjük az eljárás lényegét. Az agyvelőt a rostacsont áttörése után az
