Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Kováts Ferenc: A gümőkor elleni küzdelem Magyarországon

Elkülöníti a tályogot a phthisistől. ,,A megnyílt, avagy kietetetett érből az vér a tüdőerek valamely kicsiny részecskéjében bémegyen, ott megrothad, és lassan lassan gennyedtségé változik, és felől megszáradván magának hoyagot csinál. Először igen titkos és lappangó betegség ez, kit gyakorta sem az gyógyító doktor nem ismer meg ... A festők nehéz, az melyeknek valami kevés megszorulása és lehése vagyon, kiknek ez ilyeneknek követő és közel való társok (de ritkán [! j) az aszukórság. De azért ezek a jelek ugyan más betegségekben is gyakorta megtetszenek. . . Ez a nyavalya azért felette nehezen gyógyuló, mert a hurut nélkül meg nem tisztulhat a tüdő, az hurutban pedig fakad meg az kelevény, mivelhogy mindenkoron mozog anélkül is az ő leheléséért és az huruttól is bántatik. Az megfakadott kelevény pedig csöndességet kívánna az meggyógyulásra. Az orvosság pedig soha addig az tüdőhöz nem juthat, hanem először a gyomorba megyén, onnan a májban, azután jut oda az tüdőre. . . . Ez a betegség mikor ozton régi leszen, s megh erősködik az Tüdőnek elveszésétől Büdös darab pökés jő ki és az a pökés, ha az Égő tűzre vettetik fölötte igen büdös, noha anélkül magától is büdös, mely büz sokakat megbánt és meg is betegít . . ." Az utolsó részben tehát a fertőzőképességét is megemlíti, amit F emel határozottabban fejez ki. A reneszánsz csodáinak felcsillanása történelmünk óráján csak pillanatokig tartott, azután jött 1526-tal az ország végzetes szerencsétlensége: a török uralom. Hazánk mai területe jóformán egészében megszállott, a kultúra kiszorult az ország szélére, bent egyetlen kórház sem maradt. A magyar élniakarás hihetetlen erőfeszítéssel igyekszik menteni, amit lehet. Tanulni magasabb szinten már csak külországokban lehetett, a vándorbot messzi kíséri ifjúságunkat. Gregory Jakab Tiszolcról kerül Bázelbe, s ott írja doktori értekezését „De Tabe, seu Phthisi" címmel, 1586-ban. Itthon Erdély, Debrecen, Sárospatak, Pápa a tudomány szerény fellegvára és mégis hihetetlenül fellendül a magyarság életereje, műveli nyelvét, irodalmát.