Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Adattár - Adatok a Máramaros megyei febris putrida történetéhez (1787) (Dr. Daday András)

A máramarosi út időpontja 1787, tehát II. József uralkodása idejére esik. Arra az időre, mikor legnagyobb fokú a takarékosság. Erre törekedett megbízatása során a protomedikus is. Minden kiadásáról nyugtát kért, és azt elszámolásához csatolta. Az út közben elfogyasztott reggelik árát, a kocsijavítási költségeket, s a krajcáros tételeket is mind feljegyezve találjuk. A kb. 150 tételben felsorolt kiadás végösszege 277 forint 2 krajcár. Ennek az összegnek a nagyságát akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy abban az időben a megyei physikus évi fizetése általánosságban 400, a hatósági chyrurgusé pedig 120 forint, és a császár még ezekből is törölt időnként. Különös epizódja az utazásnak, hogy a protomedikus kísérője, Szalinai Mátyás nemcsak az úton szétszaggatott ruhájának megtérítését, hanem az úton szerzett nyolc napig tartó betegségéért is, melyet csak Budán, hazaérkezése után tudott kikúrállntni, kártérítést, illetve fájdalomdíjat kért. Ha az út körülményeinek megismerése után azután érdeklődünk, hogy ennek az első országos főorvosi hivatalos útnak a kiütéses lúíusszal kapcsolatosan milyen gyakorlati haszna volt akár az országnak, akár a legjobban érdekelt Máramaros vármegyének, azt mondhatjuk, hogy semmi. Mert miután az országos főorvos a megyei physikus és javadalmas chyrurgusok társaságában a királyi bizfos kalauzolása mellett Ungváron, Nagykárolyban és útközben is megnézett néhány beteget, megszemlélte és megdicsérte a munkácsi, beregszászi és tiszaújlaki szükségkórházakat, az orvosi jelentésekel mind tudomásul vette és helyben hagyta. Elfogadta a physikusoknak azt a kimutatását is, mely szerint július 1-től 15-ig Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros és Szalmár vármegyék 819 községében összesen 3401 volt a betegek száma. Ezek közül meggyógyult 1605, meghalt 286, s beteg maradt 1510 beteg. Elismeréssel nyilatkozott a physikusok önfeláldozó segítségéről és helyes gyógykezeléséről. A betegségről Wezzának az a magánvéleménye, hogy az nem egyéb, mint egy tartós, este enyhülő láz, melynek okát a hideg, nedves időjárásban és az emészthetetlen ételek fogyasztásában kell keresni. Szerinte a betegség kétségtelenül járványos. Ezt Kolozsvári Sámuel physikus szerint az bizonyítja, hogy a tehetősebbek is beleesnek. Egyébként, ha a szegénység és járvány találkoznak, a következmények súlyosabbak, mint a tehetősebbeknél. Megnyugtatásul közli, hogy a betegség gyakori másutt is, de a kulturáltabb helyeken, mint Buda vagy Pest, már ritkább, s ha