Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Adattár - Adatok a Máramaros megyei febris putrida történetéhez (1787) (Dr. Daday András)

jelentkezik is, nem olyan súlyos, és megfelelő diéta tartásával lefolyása is enyhébb. Végeredményben ő a máramarosi járványt orvosi szakkifejezéssel legjobban úgy határozná meg, hogy: febris continua, remittens pituitoso, bilosa. Az előbb azt mondottam, hogy az országos főorvosi útnak a kiütéses tífusz szempontjából gyakorlati haszna nem volt. Nem is lehetett, mert csak a XIX. század második felétől kezdve tudjuk, hogy a betegség kórokozója a beteg ember vérében van, s onnan a tetük vérszívása következtében, a tetűvel való fertőződés révén jut más ember szervezetébe. így a legfontosabbra a szigorú elkülönítésre és tetűtlenítésre nem kerülhetett sor. Hogy ennek dacára a halálozási szám nem nagyobb, a véletlennek köszönhető, mely érthetetlenül egész járványokat számolhat fel. Az országos főorvos és physikusaink, amint hallottuk, a baj okát az éhínséggel járó igen hiányos táplálkozásban keresték, mert ez volt a legszembetűnőbb jelenség. De viszont nem kerülte el a figyelmüket a tetvek életbenmaradásához szükséges zsúfoltság, piszok, szellőzetlenség sem. Tehát a betegség okának hosszú láncolatában mégis helyesen ismertek fel egyet. Wezza fárasztó útja mégsem volt egészen hiábavaló, mert megismerte országunk északi népeinek nyomorúságos helyzetét, és sorsuk jobbrafordulásában tevékenykedett. A látottak alapján valószínűleg az ő kezdeményezésére indul meg ugyanez év októberében a munkácsi kerületben a mai értelemben vett falukutatás, melynek alapján egészségesebb házak építését mérlegeli a HT. Három évvel később, 1790-ben már Szolnok megyében találjuk Wezzát, ahol egy újabb éhínség és nagy halálozás okát tanulmányozza. Ilyen és hasonló ténykedések alapján lesz az idegen származású országos főorvos a magyar közegészségügy egyik pionírja. Dr. Dadaij András (Budapest) FORRÁSOK: OL. Ht. Lt. Acta San. 1742. Lad. A. f sc 3 (Eü commissio jkvi kivonatai) OL. Ht. Lt. Acta San. 1742 Lad. D. f sc. 1. OL. Ht. Lt. Acta San. 1769 Lad A. f sc 36. OL. Ht. Lt. Acta San. 1774 Lad A. f sc. 33. OL. Ht. Lt. Lt. Dep. San. 1789 f sc. 31. Pos. 1896.