Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Adattár - Adatok a Máramaros megyei febris putrida történetéhez (1787) (Dr. Daday András)
vezetük rovására megy az is, hogy a szigorú böjtök utáni ünnepnapokon telezabálják magukat nagy mennyiségű nyers disznóhúsfélékkel. Azt írja Weisz physikus, hogy ezek az okok hozták a romlást a testnedvekben és az egész testben, ami azután járványképpen tört ki. Megfigyelése szerint a betegség legjellegzetesebb tünete a láz, hidegrázás, kísérő jelensége pedig a kiütések, félrebeszélés és utolsó időben a esuklás. Mivel a betegség járványos, leküzdésére elengedhetetlennek tartja járásonként kisebb méretű kórházak létesítését. De áldás lenne a kórház az errefelé oly gyakori veszettség elkülönített gyógyítására is. Amikor pedig nem lenne már beteg a kórházakban, oda lehetne gyűjteni a megye testi és szellemi fogyatékosait, kik most kéregetni kényszerülnek. De ott lehetne kísérletezni az új gyógymódokkal, s tapasztalatbővítés céljából ott kellene elvégezni a boncolásokat is. A kórháznak ez a célszerű teljes kihasználása, s a tudomány szolgálatába állítása feltétlenül Weisz haladó gondolkozására vall. Orvosságként a rothadás elleni szereket alkalmazta, fiatal, javakorabeli embereken az érvágást. Ezzel szemben Kolozsvári Sámuel, a szomszédos vármegye physikusa a hánytatószereket és az ismételten alkalmazott hashajtókat helyezte előtérbe. A spiritus vitriolit annál inkább ajánlotta, mert Máramaros vidékén nagy hiány van acetumokban. Mivel Weisz fizikus minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, sűrű egymásutánban küldte jelentéseit a HT.-hoz, és a betegség eredményesebb gyógyítására utasítást kért. A jelentéseket a HT. Wezza országos főorvoshoz tette át azzal, hogy Weisz physikussal együtt keresse és találja meg a gyógyítás biztosabb módját. A jelek szerint azonban az országos főorvos nem vette fel a kapcsolatot a physikussal, hanem megelégedett a jelentések ismeretével, s azok alapján a következő felterjesztést intézve a HT.-hez: „Nem tudok más tartósabb ellenszert javasolni, mint azt, hogy a betegeknek elegendő mennyiségű friss és zsenge konyhakerti növényeket kell adni táplálékul, friss gyümölcsök pótlására szárított gyümölcsöt, amennyit csak lehetséges. Mihelyt azonban a gyümölcsök beérnek, azonnal ezekkel kell felcserélni az aszaltakat. A gyógyulást gyorsítaná az is, s a testi erőt gyorsan helyreállítaná, ha keserűfüvekkel fűszerezett borból reggel, este két-három unciát fogyasztanának a betegek, mert ez erősíti a gyomrot, és megelőzi a többféle módon bekövetkező visszaesést''. A javasolt gyógymóddal a HT. úgylátszik