Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Adattár - Adatok a Máramaros megyei febris putrida történetéhez (1787) (Dr. Daday András)

Szatmár megye is osztozik. A nép jaja eljut a HT.-ig, s ott neheztelőleg követelik, hogy végre embereljék meg magukat a földesurak is, és ajánljanak fel gabonát, mert olyan alattvalók megsegítéséről van szó, kik nekik dolgoznak. Ilyen elképesztő viszonyok között élte napjait Máramaros szegény népe Mária Terézia uralkodásának második esztendejében. Es a kép évről évre megismétlődik és komorabb lesz. A megye határán létesített vesztegzárak képtelenek a keletről jövő fertőző betegségeket feltartóztatni. A külföldi származású járvány orvosok, chyrurgusok beleunnak az eredménytelen szélmalomharcba, és egymást váltogatják. 1756-ban Litomniczkij chyrurgus, 1769-ben Hoff Ignác, a bécsi egyetemen approbált medikus, 1774-ben pedig Canaslrini járvány és vesztegzár orvos birkózik a pestissel és a többi fertőző betegséggel. Végül 1787-ben dr. Weisz Nepomuki János a megye physikusa. Ő korának egyik legképzettebb és legtevékenyebb orvosa. A nép között élve figyeli és írja le elsőnek a megye közegészségügyi helyzetét és az e tájon leggyakoribb betegségeket. Ezek között első helyen a venereás betegségeket és a febris putridat, (más értelemben typhus exanthematicus), magyarul kiütéses tífusz. Történetünk évében a febris putrida nemcsak Máramaros megyében, hanem az ország nagy részében szedte kisebb-nagyobb mértékben áldozatait. Máramarosszigeten a betegség kitörésekor 400 sírdomb jelezte pusztítását. Hogy mennyire nem ismerték a betegséget, és mennyire nem volt még egységes a leírása, abból láthatjuk, hogy nemcsak az ország különböző vidékein említik különbözőképpen a physikusok, hanem a szomszéd Beregés Ugocsa vármegyék physikusa Kolozsvári Sámuel is hol febris continuának, febris biliosának, febris inflammatoriának írja. Sőt, még egy olyan zárt területen is, mint Pozsony városa, a helyi orvosok egyszer mint febris petechialisról, máskor mint febris malignáról emlékeznek meg. Weisz physikus mindjárt a betegség kitörésekor szorgos nyomozást indított a baj okának és gyógyításmócljának megállapítása céljából. Főoknak az általános drágaságot, s a nyomába lépő éhínséget tartotta, ami arra kényszerítette a népet, hogy romlott termékeket, főleg gyümölcsféléket gyűjtögessen és egyen, vagy ártalmas táplálékban találja meg az éhhalál elöli menekülést. De egészségtelenek a lakosság lakásviszonyai is. A szobák zsúfoltak, szellőzetlenek, piszkosak. Teli vannak párával. A meleg megőrzése céljából a kalyibán minden lyukat betömnek. Szer-