Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

E. D. Gribanov: Orvosok és orvosi intézetek ex librisei Oroszországban és a Szovjetunióban

Oroszországban a XIV. századtól kezdve egészen a péteri időkig, a kézzel írt könyveken ugyanolyan felírások voltak, de léteztek azonkívül úgynevezett ,,Betét feljegyzések" is. A XVII. század végéig az orosz társadalom kizárólag a vallásos könyveket olvasta. Oroszországban ez idő tájt a társadalmi életben az egyháznak volt a legnagyobb jelentősége, és csak olyan gondolatokat és cselekedeteket engedélyezett az egyház, amelyek isten felé irányultak. Az akkori időkben a kézzel írt könyv alig megengedhető fényűzés volt, mert annak megírása több évig tartott, sok papírt emésztett fel. A vallásos könyveket a lélek megmentése céljából olvasták, de nagyon kevés volt az olvasni tudó. Ezért a gazdag emberek, hogy lelküket megmentsék, és bűnös életük megbocsátását kikönyörögjék, ilyen kézzel írt könyveket rendeltek, és azokat templomok vagy kolostorok útján istennek ajánlották fel. Az orosz ember, ha már olyan értékes adományt ajánlott fel, szerette volna magán a könyvön megörökíteni nevét és az ajándékozás célját. Az ilyen könyv-bejegyzések nálunk „Betétfeljegyzés" elnevezés alatt ismeretesek. A feljegyzéseken fel volt tüntetve az adományozás dátuma, az adományban részesült templom vagy kolostor neve és az adományozás célja. Elődeink azért, hogy a könyveket az elrablástól vagy a megrongálódástól megvédjék, a feljegyzéseken gyakran isten ítéletével és átkokkal fenyegetőztek, hogy elriasszák az esetleges könyvrablókat. Néhány évszázadon keresztül a „betét feljegyzések" voltak a könyv hovatartozásának egyedüli jelei [1]. A könyvnyomtatás kezdetével és a könyvkötészet fejlődésével egyidejűleg Oroszországban a könyvek kötésén kezdték alkalmazni a családi címerek és a könyv bizonyos személyhez való tartozását feltüntető felírások művészi nyomását. Ezeket super ex libriseknek nevezték el. Az első ilyen super ex librisnek számítják a „Fedorov Iván ősi apostol" című könyv fedelén nyomott államcímert és felírást, miszerint a könyv Rettenetes Iván tulajdonát képezi. A super ex librisek nálunk a XVIII. és XIX. században terjedtek el, főleg a gazdag emberek körében, mivel elkészítésük