Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

megbélyegzi a beteget. Különösen azt, aki majd meggyógyul, és azt is megtudja, hogy a beutalásának okát és körülményeit a helyszínen, szakértő segítségével kivizsgáló és zárt intézeti kezelést jóváhagyó bíróság őt ideiglenes gondnokság alá is helyezte. Be kell majd bizonyítania orvosi bizonyítvánnyal a hatóság előtt, hogy nem ön- és közveszélyes elmebeteg többé. — Summum jus, summa injuria. Tanka dr. megóvta a költőt a többi hivatalos megpróbáltatástól azzal, hogy bejelentette a járásbíróságnak Juhász Gyula állapotának várható gyógyulását és zárt intézetből való esetleges elbocsátását (1929. január 29-én kelt bírósági végzés). A klinikán felveszik a beutalt beteg személyi adatait. Foglalkozása: író. Életkora: 46 éves — Vallása: róm. kath. Lakik: Szegeden, Fodor u. 6. alatt. Hozzátartozói elmondják, hogy csecsemő korában gyenge volt, nem bíztak életbenmaradásában. Azután már rendesen fejlődött, rendes időben kezdett iskolába járni. Tanári diplomát szerzett, 1906-tól 1917-ig mint latin—magyar szakos tanár különböző gimnáziumokban működött. Nőtlen. 1906-tól 1929-ig naponta 1 — 1,5 liter bort fogyasztott és másfajta szeszes italt is, de azt rendszertelenül. Erős dohányos. Mindig ideges volt. Először 1907-ben volt kifejezett depreszsziója, de munkáját rendesen végezte ; a depressziója minden külső októl független volt, néhány hétig tartott. Azóta többször jelentkezett a kedélyi nyomottság öngyilkossági gondolatokkal. 1914-ben öngyilkosságot kíséreli meg, a golyó még most is benn van jobb mellkasában; akkor egy hónapig ápolták. 1917-ben a Moravcsik Klinikán volt, ahol egyéb kezelésen kívül ópiumkúrát kapott. 1929-ben márciustól novemberig Budapesten a Schwarzer Szanatóriumban ápolták, itt is ópiumkúrában, továbbá rendszeresen göngyölésekben részesült. Mostani nyomott kedélyállapota már január elején kezdődött, fájdalmas szorongásokkal, szívtáji félelemérzette], azzal a gondolattal, hogy ,,én"-jct elveszíti. Az volt az érzése, hogy „szellemi felépítménye" megszűnik, és ezentúl csak vegetatív élet következik.