Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

Önvádlások léptek fel, attól fél, hogy elkárhozik. 16 éves korától 17 éves koráig piarista novíeius volt. Vallásos érzülete, bár megváltozott alakban, egész életében végigkísérte. Baját az alkoholizmussal magyarázza. Tönkretette magát az alkohollal. Vétett a család és a közösség ellen is, anyjának szenvedést okozott; a köznek is használhatott, többet produkálhatott volna. Kezdetben még remélte a gyógyulást, most állapotát reménytelennek tartja. Múltjára úgy tekint vissza, mintha egészen más dimenzióban élne, emlékei ködösek. A halált megváltásnak tekintené, de a megsemmisülés, énjének megszűnése igen fájdalmas érzelmeket kelt benne. Állandóan saját állapota foglalkoztatja, más nem érdekli. Étvágytalan. Január óta kb. 12 kg-ot fogyott. Csak altatóval alszik. Álmában úgy érzi, hogy öntudata teljesen megszűnik, egy Nirvana-szerű állapot köszönt be. Vannak kellemes álomképei is, azt álmodja, hogy fiatal és egészséges. Nemrég álmában egy holttestet látott, felsóhajtott, és felébredve arra gondolt, hogy tulajdonképpen ő az élő holttest [5]. Almában abszolút kicsinynek érzi magát, az az érzése, hogy lassacskán teljesen megszűnik. A klinikai vizsgálat és a kórlefolyás feljegyzéseiből kitűnik, hogy a kissé lesoványodott beteg középtermetű, ép csont- és izomrendszerű. Arckifejezése szomorúságot árul el: melankóliás are. A szemek íriszei sötétbarnák. A pupillák közepesnél tágabbak, szabálytalan körletűek, renyhe fényreakcióval. Szemmozgások szabadok, mindkét oldali arcideg jól működik. Nyelv, garat, lágyszájpad mozgása rendes. Rágás, nyelés, hangképzés ép. Szótagolási zavar nincs. Beszéde lassú, halk, a mondatok vége felé egész elhalkul. A reflexek testszerte élénkek. Kóros reflexek nincsenek. Csukott szemekkel biztosan áll. A testi és szellemi vizsgálat szervi idegrendszeri megbetegedés semmi jelét nem találja. A beteg mély depresszióban van, csak hosszas rábeszélésre étkezik. Nehezen lehet beszédre bírni. Ha az irodalomra terelődik a szó, aránylag elég szabadon, sokáig elbeszélget, ítéletei helyesek. A gyógykezelés nálunk is — a melankóliás betegeknél régóta bevált — ópiumkúrából áll. Alacsony cseppszámmal indulva, naponta cseppenként emeljük az adagokat a depresszió enyhüléséig. Onnan kezdve megint fogyasztjuk a cseppszámot a beteg gyógyulásáig.