Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

JUHÁSZ GYULA BETEG SÉ

GL ÉS HALÁLA írta: Prof. MISKOLCZY DEZSŐ (Tirgu Mures—Marosvásárhely, Román Népköztársaság) A költő sírba szállása óta eltelt huszonöt esztendő alatt a vele egyidősek közül nagyon sokan nincsenek már. A kortársak, akik ismerték, és még megvannak, szerteszóródtak. Az emlékek is elhalványodtak, s az idők múlásával át is alakulnak. A költő életművének értéke egyre emelkedik. Kutatni kezdik a mű alkotójának élete folyását. Különösen, ha valahol homály mutatkozik. A gondos és gyengéd életíró ilyenkor nem találgat, hanem felkeresi a helyeket, ahol Juhász Gyula élt és alkotott. Beszél a szemtanúkkal, akikkel együtt élt és dolgozott. A kegyeletes irodalomtörténész összegyűjti a sorokat, amelyeket a tékozló író elszórogatott. Hiszen még a klinikai kórtörténetek lapjai közül is hullanak elő költemények, amelyek a költő életének komor napjai között fogantak, és amelyeket szép szabályos, kerek betűivel a keze ügyében levő papírra vetett. Ha egyáltalán papírra vetette őket. Szalatnai Rezső mindössze a szakolcai hatszáz napját írta meg Juhász Gyulának, derűs és borús időket egyaránt. Egészen más Juhász Gyula áll ebben a könyvben elénk, mint amilyet az „elnémult" költőről eddig sokan elképzeltek. Bizonyára elkészül majd a teljes és hiteles életrajz is a sok elszórt megemlékezés mozaikjából. Világosság derül a bánatos költő életének árnyékosabb részeire is, amelyek a vakmerő képzeletet alaptalan túlzásokra, néha torz találgatásokra is csábítják. 1929-től haláláig, 1987-ig sokszor ápoltuk a költőt a szegedi idegklinikán [1]. Ügy gondolom, hogy ma már megszólalhat