Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

az orvos is, és hozzájárulhat néhány homályos kérdés tisztázásához, már csak azért is, mert sötét napjaiban maga a költő is egész helytelenül ítélte meg saját egészségi helyzetét. A lángész és őrület Lombroso által divatba hozott megtévesztő jelszava szinte kipusztíthatatlan. Az emberi elme működésének felborulása akkor is megrendítő, ha mindennapi életünk egyszerű embereit éri utol; ők is a mi közösségünkből valók, mindegyik gyermeke, testvére, szülője, rokona valakinek. Még mélyebb részvétet kelt bennünk az, amikor a szellemi élet kiválóságai esnek az alkotó erőt bénító betegség áldozatául, mert ők azok, akik számunkra eszméket nyújtanak, megmutatják a világ, az élet értékeit és szépségeit. A lángész is meg az őrület is fellobbanásával ámulatot vált ki azokból, akik az emberi elme egyik vagy másik irányban különleges vagy szokatlan megnyilvánulásait titokzatos, megfoghatatlan erők játékának tartják. Nagyon tetszetős dolog összekötni ezt a két ellentétes jelenséget, és okozati összefüggést gyanítani közöttük olyankor, amikor a lángész is megbetegszik éppúgy, mint más közönséges ember. Csábító az is, hogy a lángész termékeit, a műalkotást is a betegség eredményének tekintsük olyankor, amikor esetleg az alkotásban magában is fellelhetők a közelgő vagy már kibontakozott kóros elme működésének jelei. Ma már bőséges adathalmaz gyűlt össze az említett hamis jelszó cáfolatára. Igazi eszmei tartalom létrehozására, maradandó értékek termelésére csak ép elme képes. A szellemi kiválóságok agyvelejének terjedelme, gazdagabb tagoltsága, idegsejtjeinek dúsabb száma, ezek kapcsolatainak finomsága, vagy is anyagi felépítettsége kedvező feltételei révén képes természetesen sok egyéb külső és belső tényező közreműködése segítségével magasabb fokú teljesítményekre. A betegség nem termel eszmét, nem serkent alkotásra, hanem éppen akadályoz, bomlaszt, rombol. Babits Mihálynak Szegedről, 1907. okt. 13-án ezt írja Juhász Léváról való megfutamodása után: A post tot discrimina et catastrophas rerum, itthon vagyok azzal a bizonyos súlyos idegalgiával és maupassanti la horlaik után — még mindig élek, sőt akarok is már."