Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Vörös Márton: Egy pécsi járvány tanulságai

Az 1890-es évek kiváló pathologusa, Fodor József, betegsége miatt nem jelenhetett meg Pécsett, de az állandóan Pestre küldött vízminták vizsgálatai a szoros kapcsolatot biztosították. Fodor is nagy mennyiségű baktériumot talált, de a typhus abdominalis jelenlétét nem állapíthatta meg. Gondoljunk arra, hogy ennek kórokozóját csak tíz évvel korábban, 1880-ban találta meg Eberth és Gaffkij. Akkor még a typhus típusok identifikálását sem kémiai reakcióval, sem a Widal-féle agglutinációs reakcióval nem végezhették el, ez azután állandó diagnosztikai tévedésekre vezetett, hiszen a paratyphus és a t. abdominalis fenomenológiája csaknem azonos. A pécsi Johan dr. által küldött vízmintákra Fodor táviratilag válaszolt, hogy abban typhust nem talált. Nem is találhatott, hiszen a vízmintákat az explosio jelentkezésekor, vagyis a víz fertőződésének tíz-tizenkettedik napján küldték fel, amire magában a vízben a kórokozók már elpusztultak. Egyébként Fodor a városhoz küldött összefoglaló jelentésében a következőket írta: ,,. . . A vízvezetéki cső agyagcső, még a törökök idejéből való, és egy kaszárnya árnyékszéke, trágyadombja alatt vonul el. A cső egy részlete, amelyből egy darabot be is mutattak, árnyékszéktől fertőzött volt. Konstatálható, hogy a vízvezeték oly viszonyok között van, hogy lehetett tífusszal fertőzött. Lehet, hogy tífuszmiazma okozta az epidémiát, de nincs kizárva annak lehetősége, hogy a víz tífuszgerjesztő volt. A szennyes víz diszponálhatja az egyéneketarra, hogy tífusz jöjjön létre." A nagy pécsi járvány identifikálására több mint hetven év távolából két jelenségre támaszkodhatunk: az incubatio idejére és a letalitásra. Ha a diagrammot tekintjük, a bekerített 13. szám a vízvezeték november 13-iki lezárását emeli ki. Másnap, 14-én már senki sem ihatott a fertőző vízből. A megbetegedések maximuma november 14-e, 83 új megbetegedéssel. November 25-én a járvány zuhanásszerűen visszaesett, s néhány nap múlva teljesen meg is szűnt. A diagram-vonal lezuhanása és a vízvezeték elzárása közötti idő pontosan meghatározta az incubatio idejét. Ez a 10—11 nap az, ami a paratyphusra enged következtetni. Mi történt volna, ha tegyük fel, még néhány napig a vízvezeték nyitott marad? Egész bizonyos, a diagram 11 Orvostörténeti közlemények 161