Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Vörös Márton: Egy pécsi járvány tanulságai

vonala szökökútként felugrott volna minden nap a száz fölé. Ez esetben az orvostörténelemben emlékezetes 1927. évi montreali és az 1938. évi római endemia mellé sorakozhatott volna a pécsi járvány is. A letalitás kérdésében pontos adatok állanak rendelkezésünkre. December 10-ig a 781 beteg közül meghalt mindössze 20, beleszámítva természetesen a legelső két hivatalos személy halálát is. Ez 2,5%-os aránynak megfelelő. Meglepő alacsony szám, ha az akkori 6—8%-os paratyphus letalitásra gondolunk. Nem szólva az akkori 15%-os typhus abdominalis halálozásról. December végéig a halálozás meglepően emelkedett. így december végére 5%, január végére 7% lett az arány. Ebben benne rejlik az explosiós idő 2,5%-a is. Petrilla Aladár kitűnő .,Járvány tan"-a ezzel a 7%-kal kapcsolatban gondolt a typhus abdominalisra. A halálozás arányának emelkedését annyi idő után nem magyarázhatjuk, legfeljebb feltételezéssel élhetünk. Ugyanis a betegek jelentős része idősebb volt, amikor a téli szövődményeknek, avitaminosítasnak is szerepe lehetett. Öregeknél a paratyphussal járó magas láz. a táplálkozásuk csökkenése biológiai legyengülést okozhatott, amihez csatlakozott a hosszú fekvés légzőszervi szövődménye is. A pécsi járvány klasszikus példája a vízvezetéki járványnak. Petrilla Aladár járványtanában a víz útján entendis fertőzés felsorolt kilenc feltételezéséből nyolc pontosan illik a pécsi járványra. Már ezért is jelentős stúdium volt az akkori orvostudomány számára. Ennek a járványnak nemzetközi érdekessége az volt, hogy abban az időben ülésezett Londonban egy nemzetközi orvoskongresszus, amely állandó hírszerző kapcsolatban volt Péccsel. Az egyik ottani előadó a következő megállapítást tette: ,.A dél-magyarországi városban kitört járvány szemléltetően bizonyítja, hogy a typhus vízvezetéki járvány is lehet." Ez a kérdés ugyanis akkor még erősen vitatott volt. Ennek azután kialakult a szélsőségesen ellentétes álláspontja, amikor — főként Pettenkofer hatására — a tiphusjárvány okát sokszor kizárólag a vízben keresték. A paratyphus megszűnése után egy hónappal kitört pécsi járvány egészen más típust mutatott. A szintén explosiós jár-