Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Vörös Márton: Egy pécsi járvány tanulságai

EGY P É C SI J A K V A N Y T A A L L S A G A I írta: Dr. VÖRÖS MÁRTON (Pécs) jy/Jár az ókorban is jelentős városunk az orvostörténelem sok érdekes és nevezetes jelenségét produkálta, A középkor contagiosus járványaiban, azok pandemias jellege miatt, Pécs mindig szerepelt. A Baranyán átvouló keresztes hadak, a történelmi eszéki hídfőn felénk áramló népvonulások a járványok kitűnő közvetítői voltak. Elég arra emlékeztetnünk, hogy a középkorban Pécsett három gyógyító rend működött. A törökök alatt a helyzet nem sokat változott, legfeljebb annyiban, hogy a járványok pandemias jellege megritkult. A török utáni XVIII — XIX. századot Pécset az enterialis fertőzések jellemezték. Ekkor ugyanis a fejlődő város növekvő gondját az egészséges vízszolgáltatás problémája okozta. A szabadságharc előtt a cholera, utána pedig a typhus különböző formája látogatta a várost. Egyik ilyen, az 1890. évi járványnak rövid történetét szándékozom itt ismertetni, amely egyébként jellemzői miatt a nemzetközi szakköröket is foglalkoztatta. A történelmi előzmény az volt, hogy az egyébként jó vizű Tettye-forrást már a rómaiak vízvezetéki rendszerbe foglalták. Ennek hálózatát a mai Belváros területén, a több évtizedes ásatások nyomán ismerjük. A törökök szintén vízvezetéki rendszerbe fogták a Tettye vizét, amely közműnek néhány szép égetett cserép csövét néhány hónap előtt a Széchenyi téri közmű ásatásoknál megtaláltuk. A baj onnan indult ki, hogy ezt az elavult török vízvezetéket egészen 1890-ig használták a pécsiek. Ez a vízvezeték három ágban futott le a Tettye fennsíkjáról. A mai Kulich utcán át a Széchenyi tér felé tartó fővezeték az