Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Vörös Márton: Egy pécsi járvány tanulságai
egyik, az ebből kiágazó Zetkin Klára és Flórián utca vonalán futott le a másik és a harmadik ág. Tehát a Széchenyi tértől keletre fekvő városrész túlnyomóan innen kapta az ivóvizet. Néhány tehetősebb család a Belvárosban saját udvari kúttal rendelkezett, amely beboltozva többnyire ma is megvan. Az ismertetéshez tartozik még az. hogy Pécs enteralis fertőzéseit visszamenően 1855-ig ismerjük. Ezek kizárólag szezonális endemiák voltak, júniusi nyitánnyal, szeptemberi maximummal és novemberi lehanyatlással. A közismerttől eltérő kórképet nem mutattak, s letalitásuk is alkalmazkodott az országos átlaghoz. A pécsi szezonális endemiák nyári hullámai is az időjárás, illetve a légy szaporodását optimálisan elősegítő 20 fok fölötti meleggel kapcsolatban jelentkeztek. Ennek részletei azonban nem az orvostörténet, hanem az epidemiológia lapjaira tartoznak. 1890 novemberében azonban a szezonálistól teljesen eltérő jellegű és mértékű járvány voit hónapokon át Pécsett. November elejéig a szokványos sporadikus typhus esetek mutatkoztak egészen nyolcadikáig, ekkor jelentkezett az explosiós járvány. Mi volt az előzmény? Október végén igen hosszú szárazság után hatalmas esőzések mosták a várost. A csapadék transfluentiája a száraz hetek felszíni szennyeződését a talajba vitte. A régi. megrongálódott török vízvezeték ekkor híven teljesítette szomorú közvetítő szerepét. Az esőzések nyomán napokon át panaszkodtak, hogy az ivóvíz fluoreszkálón színezett, továbbá rothadt szalma szaga és íze van. Ebben az időben még szokásban volt Pécsett, hogy késő ősszel a vízvezetéki kőzkutak vas alapzatát a tél hidege ellen trágyaborítással látták el, miként a kertészek a rózsatöveket. A város ekkor ezeket a kísérteties burkolatokat azonnal eltávolíttatta. Kilencedikétől kezdve; azonban a megbetegedések száma oly mértékben emelkedett, hogy az eddigi közömbösség pánikba váltott át. A járványt természetesen azonnal kapcsolatba hozták az ivóvíz szennyeződésével. Nendtvich Sándor városi főmérnök egy rendőrőrmester kíséretében helyszíni vizsgálatot tartott a Tettye-vízvezeték felső körzetében. Itt a víz még az eredeti török dongaboltozatos folyosóban folyt, mielőtt az említett hármas csővezetékbe került.
