Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Katona Ibolya: Orvosok harca a századforduló éveiben a középiskolai tanulók szellemi túlterhelése ellen

Fellépnek a sportolással összefüggő gyakori túlzott tréning ellen is. A középiskolai reformkövetelések nem szűnnek meg egy pillanatra sem, erről tanúskodik az 1899-ben kiadott Wlassicsféle rendelet is, melyet a közvélemény nyomására hoz a kormány. Ismét egy hivatalos, nem túl sokkal bíztató elismerés: „mindezen módosítások nem fogják végképp megszüntetni a túlterhelést, mely iskolai rendszerünk és társadalmi életünk egyéb viszonyaiban is gyökerezik!" A túlterhelés kérdését az oktatásügyért és a gyermekek egészségügyéért felelősséget érző haladó gondolkodók próbálták kimozdítani a zsákutcából. A Társadalomtudományi Társaság 1905. március 31-e és május 3-a között tartott vitaülésein a legkülönbözőbb társadalmi állású és foglalkozású közéleti személyiségek bevonásával vitát szervezett. A Társaság előzetesen 40 orvos véleményét kérte ki, kérdőíves módszerrel, arra vonatkozóan, hogy milyen hatást idéz elő az iskolai túlterhelés az ifjúság egészségében; tapasztalataik alapján szükségesnek tartják-e a reformot? Nemzetközileg is elismert, kiváló orvosok álltak ki az ifjúság egészségének védelméért. A századforduló oly neves bel-, ideg-, elme és iskolaorvosainak véleményével találkozunk, mint Jendrassik Ernő, Ranschburg Pál. Grósz Ernő, Mora vésik Ernő Emil, Sarbó Arthur, Salgó Jakab, Oláh Gusztáv, Fiajós Lajos, Schaf fer Károly, Schuschny Henrik, Juba Adolf, Fischer Ignácz, Rajczi Rezső, Frey, Kolarits és még sokan mások. A 40 orvos egybehangzó véleménye a középiskolai tantervről, hogy „lelket, testet rombol". ,,A tanárok előtt a pedagógia a szentség, nekünk pedig az ifjúság testi és lelki épsége, egészsége." Az orvosok kétharmada feltétlen káros hatást tulajdonít az iskolának a túlterhelésben, különösen a serdülő korúakra hívják fel a figyelmet. Oláh Gusztáv az orvosok általános véleményét úgy fogalmazza, ,,hogy nem módosítása, de teljesen új alapokra fektetése a középiskolai oktatásnak az. ami szükséges". Jendrassik Ernő szerint a tanároknál jobban megterhelt a gyermek, és „igazi nemzeti veszedelem, amit a pedagógia nevében a középiskola űz".