Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hetényi Ede: Weszprémi István: A Kisded Gyermekek nevelésekről való Rövid Oktatás c. könyvének 200 éves jubileumára

Százakban oltottuk-bé, de nem láttam egyet-is, mások sem tapasztalták soha, hogy az egész Testén ötvennél vagy hatvannál több ütötte volna ki magát." Igaz, hogy a későbbi néhány évtized meghozta a himlőoltás végleges és ma is használt veszélytelenebb módját, ez azonban mitsem von le Weszprémi érdemeiből, aki egy igen pusztító és elterjedt betegséget nem misztikus gyógyszerekkel, hanem a fertőző betegségek leküzdésében oly hasznos preventív és széles körű védőoltásokkal akarta megelőzni. Végezetül hozzátartozik ismertetett könyvéhez ,,Az Egésségnek fenn-tartására és a hoszszu Életnek meg-nyerésére tartozó szükséges Regulák", mely elsősorban ,,a' gyenge Természetű, benn-ülő és tanuló Emberekre" tartozik. Az előszónak fenti értékes megállapításai után rátér könyvének részletezésére. E további résznek a méltatásánál is csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk. Szinte minden sora után megállapíthatjuk, hogy Weszprémi csecsemőgyógyászati és általában orvosi szemlélete mitsem veszített értékéből. Elevenebben él és igazabb, mint valaha, és 200 év múltán is magunkévá tehetjük szemléletmódját, bátran elmondhatjuk szavait — szinte minden változtatás nélkül — ma is, bármely csecsemőtanácsadási rendelés keretében. Részletesen foglalkozik a csecsemő öltöztetésével, a természetes és mesterséges táplálás szabályaival, az elválasztással, a bábaválasztási problémákkal, a fogzással, a beszédre tanítással stb. Mindezek a kérdések a mai csecsemőápolásnak is a legfontosabb fejezeteit képezik. Amint az idézett részekből is látni fogjuk, a kérdések megválaszolásában a segíteniakarással párosult felelősségteljes orvosi gondoskodás, és a mindennapi élet betegágy melletti megfigyeléseiből fakadó hatalmas tapasztalat és szakértelem sugárzik felénk. Nem tud szabadulni a már bevezetőben is említett megdöbbentően magas csecsemőhalandósági aránytól, és ismételten felteszi a kérdést: ,,. . . vallyon mi lehet annak az oka, és mimódon lehetne annak Orvoslását fel-találni ...", sa választ határozottan és haladó módon fogalmazza meg, élesen elítélve minden olyan nézetet — pedig ezek az ő korában még tekintélyes 6 Orvostörténeti közlemények 81