Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Kérdő István: Az orvos egyénisége és magatartása Hippokrates műveinek tükrében

kialakuló sajátságos kapcsolat igen nagy befolyást biztosít az; orvos számára, ami részben előnyös, de ugyanakkor visszaélések forrása is lehet. Természetes tehát, hogy a társadalom fokozott követelményeket támaszt az orvos személyével, erkölcsi magatartásával, tudásával és az emberekhez való viszonyával szemben. Az orvos helyzete azonban nem mondható nagyon könnyűnek. Külseje, megjelenése, minden mozdulata szinte reflektorfényben tárul az emberek elé. Viselkedésének hiányosságait fokozott mértékben róják terhére. Felfigyelnek a megnyilatkozásaiban mutatkozó legkisebb kifogásolnivalóra is, azt gondosan megjegyzik, sőt híresztelik. Szemmel tartják magánéletét, egész életmódját. Szavait gyakran félremagyrázzák, utasításait nemegyszer önkényesen megmásítják vagy egyáltalán nem hajtják végre, de az elmaradt eredményért ilyenkor is őt hibáztatják. Hányszor fogadják gyanakvással a legönzetlenebb tetteit! Mennyi ellenséget szerez magának azáltal, hogy betegeit figyelmezteti rossz szokásaikra, káros szenvedélyükre! Állandó harcot kell vívnia a babonák, téves hiedelmek ellen, olykor éppen saját kartársaival szemben. A hozzátartozók szemrehányásokkal illetik eleve gyógyíthatatlan betegek halála miatt. Kecsegtető ajánlatokkal igyekeznek erkölcsbe, sőt törvénybe ütköző dolgokra rábírni. Megtörténhet, hogy más orvos tudatlanságából, hibájából származó károkat kell kijavítania, de ezt a feladatot nem oldhatja meg úgy, hogy abból a kartársak, az orvosi rend tekintélyének csökkenése vagy a beteg bizalmának elvesztése származzék. Legkisebb figyelmetlenségének, tévedésének súlyos következményei lehetnek, ami — ha lelkiismeretes — folytonos idegfeszültséget, szakadatlan továbbtanulásra való ösztönzést jelent. Ilyen körülmények között is mindig meg kell azonban őriznie higgadtságát, tárgyilagosságát, jó ítélőképességét és gyors cselekvőkészségét. Mint látjuk, rendkívül bonyolult szálak fűzik az orvost a társadalom különböző rétegeihez, és ez a sokrétű viszony ellentétes hatások középpontjába helyezi őt. A betegek iránti kötelezettség, ugyanakkor jogos védekezés a betegektől származó esetleges méltánytalanságokkal szemben, tisztelet a kartársak felé, de küzdelem a tévedések és hiányos tudás ellen, az orvosi