Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Kérdő István: Az orvos egyénisége és magatartása Hippokrates műveinek tükrében

3/ AZ Q R V OS E G Y É XI

S É G E ÉS MAGATARTÁSA HIPP 0 KRATE S MŰVEINEK TÜKRÉBEN Irta: Dr. KÉRDŐ ISTVÁN (Budapest) A z orvos különleges helyet foglal el az egyén és a társadalom életében. Szinte közhellyé vált az a mondás, hogy legfőbb kincsünk az egészség, pedig tulajdonképpen mélyreható igazságot fejez ki, hiszen egészség nélkül, ha nem is lehetetlen, de igen nehéz az embernek a boldogságot elérni. Mért mi is a boldogság lényege? Ügy gondoljuk, nem más, mint az adottságainknak megfelelő életcél felismerése, és saját tevékenységünk részvételével történő megvalósulása. Mindehhez azonban általában a szervezet különböző funkcióinak zavartalan, harmonikus működési

1 szükséges. Bármilyen területen igyekszik ugyanis valaki a lét örömét megtalálni, a betegség vagy testi fogyatékosság hátrányt, sőt, nemegyszer áthidalhatatlan akadályt jelent. Az orvos, amikor a betegségek megelőzésén fáradozik, valamilyen kórfolyamatot igyekszik meggyógyítani, vagy a kialakult fogyatékosságokkal számot vetve a beteg rehabilitációjára törekszik; végeredményben az egyes ember, illetve az egyedekből kialakuló nagy közösség, a társadalom boldogságát segíti elő. Ám amennyire sokat használhat másoknak helyes cselekededeteivel, elkövetett hibái éppoly nagy és helyrehozhatatlan károkat okozhatnak, szélsőséges esetben a többé vissza nem adható élet elvesztésére vezethetnek. így azután könnyen megérjük, hogy az orvoshoz fordulókat a legkülönbözőbb érzelmek töltik el, a rendíthetetlen bizalomtól a kétkedő reményen át a kiszolgáltatottság tudatáig és a félelemig. Ez a beteg és orvosa közt 5 Orvostörténeti közlemények 65