Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

hívták pl. a tengerekből kiálló sziklákat, mint amelyek a disznóháthoz hasonlóak. Orvosi műszóként használva pedig nemcsak szószerinti fordításával, de az alatta értett elváltozás klinikai megjelenésével is megegyezik a mai scrofulával. Hogy scofulodermáról, scrofulas mirigyekről van szó, a leírások egyöntetűségéből megállapítható. A nyaki nyirokcsomók gyulladásáról tudjuk, hogy gümős alapon annyira megnőhetnek, hogy a nyakat egészen megvastagíthatják, amit a hippokratikusok azután úgy fejeztek ki, hogy xujíjua oipùjb€ç-e, disznószerű daganatja van a betegnek, vagyis a disznóháthoz hasonlóan emelkednek ki a megnagyobbodott gyulladásos nyirokcsomók vagy a disznónyakhoz hasonló a megvastagodott nyak. A leírások a fiatalkor betegségeként tárgyalják a choirast: a „kosi prognosisok" könyvében olvassuk, hogy 14 éves kortól 42 évig látni, azontúl nem, kivéve, ha az illetőnek már előzőleg megvolt. (V. 700.) A nyaki choirasok gyulladásba jöhetnek, kifekélyesedhetnek s így sipolyok és nehezen gyógyuló sebek keletkezhetnek (V. 668, és a „mirigyekről" szóló könyv.) — Ezen és egyéb choiras név alatt előforduló leírások egyben arra is bizonyítékul szolgálnak, hogy a tuberculotikus bántalmak már az ókorban a gyakoribb betegségek közé tartoztak. A KOvöúAuuua modern dermatologiában mint condyloma acuminatum egy jól jellegzett sui generis betegséget, mint latum pedig egy szintén jól jellegzett megbetegedés bizonyos bőrtünetét jelenti. — Hippokratesnél a condyloma, amely csomót (nodus-t) jelentett, főképp az aranyeres csomókra használatos terminus volt. A vérző aranyeres csomót pedig aíuoppoíöec-nek vagy at|uaTÎTiç KOvbuXwonc-nek mondták. Az erről szóló leírásokból, amelyekről egy külön irat értekezik, megtudjuk azt is, hogy a hippokratesi korban ismeretes volt a végbéltükör KüTOTTitp. Figyelmeztet ugyanis orvosírónk arra, hogy a végbéltükör vizsgálattal a tükör kinyitásakor az aranyér elsimul és így eltűnik, míg annak összecsukásakor ismét előjön. Az aranyeres csomók eltávolítása leszakítással és égetéssel történt. (VI. 440.) Az égetés (xaíeiv = égetni) a már említett köpölyözés és érvágás mellett a gyakoribb, de nem a szerencsés műtétek közé