Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
kezelés mellett meg kell még említenem az erős gyulladással, erős váladékképződéssel járó esetekben alkalmazott azon általános eljárást, amely a nedvelvonásból: éheztetésből, szomjaztatásból, izzasztásból, purgálásból és beöntésből állott. A sebeknek a kiszárítására, különösen a mesterséges úton való vértelenítésére, a vérlebocsátásra használták ugyan az eKXUiuujatc elnevezést, mint ahogy ez az alapértelemnek meg is felel (chymostól = nedvességtől való megfosztás) (III. 62.); mégis az ekchymosis elsősorban abban az értelemben szerepelt, ahogy a mai dermatologia is használja. Ekchymosis vagy ekchymoma a bőrvérzéseket v. bőr alatti részek vérzéseit, a vérömlenyeket jelentette. Példaképpen felhozom azt a helyet, amely azt mondja, hogy magas helyről való talpraesésnél érrepedésből keletkező vérzés (ekchymosis) jöhet létre. (IV. 324.) A fekélyes, sebes bántalmakhoz társult gyulladásokról és elhalálos folyamatokról, tekintve, hogy ezen complicatiókat jelző terminusoknak egyéb jelentéseik is voltak, a terminusok egyenkénti felhozásával külön tárgyalom. A gyulladást qp\eY|uovr|-nak vagy qpXeyuavaic (qpXeYMaoia)nak nevezték. — Ma phlegmoné-n bőr alatti kötőszövetben elterjedő gennyes beszűrődést, phlegmasiá-n pedig bizonyos speciális esetekben szintén a gyulladásos eredetű vizenyősséget értjük. A hippokratesi korban e terminusok a galenosi ,, rubor, calor, dolor, tumor" definitiójában kifejezésre jutó gyulladásokat jelezte, amely gyulladásos tünetcsoport, ha Hippokratesnél még rendszeresítve nem is volt, de arról már ebben a korban is tudomást szereztek, midőn a bőr és nyálkahártya gyulladásainál azok duzzanatáról, pirosságáról, melegségéről stb. beszéltek. — Hogy azonban mégis az ókor szemüvegén át nézzük ezeket az elváltozásokat és tisztában legyünk, hogy a phlegmone és phlegmansis honnan kapták elnevezésüket, e terminusok eredetével kapcsolatban ki kell térnem kissé a hippokratesi pathologiára. A hippokratesi pathologia rossz volt, mint ahogy természetes, hogy boncolások híján rossz anatómián és következésképpen rossz physiologián csak rossz pathologia épülhet fel. Pathologiájukat ebben a korban, mintegy souverain módon a nedvelmélet irányította, az a nedvelmélet, amelynél az elképzelt nedveknek
