Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

egyes betegségeknél való keveredése, kiválása stb. inkább csak képies leírás, mysticum volt, anélkül, hogy lényegét ismerték volna. A bőr és nyálkahártya gyulladásainál megfigyelve azoknak exsudatióval járó elváltozását, felvették már a hippokratesi kor előtti időben, hogy ezen esetekben a phlegma az, amely a gyulladásos helyeknél kiválasztódik (a hippokratesi korban ugyanis a phlegma már nem gyulladásos nedvet, hanem a hideget, a nyálkás nedvet jelentette). A phlegma a qpXéTeiv, égetni igéből származik, alap jelentésében tehát „égetőt" jelent, nyilván azon megokolásból, hogy az acut gyulladásokkal járó égető érzést és helyi, vagy általános melegséget, a phlegma mint „égető nedv" idézi elő. A phlegmát téve meg azután a gyulladás okának, a bőrön és nyálkahártyákon megnyilvánuló gyulladásos folyamatokat phlegmasiának, illetőleg phlegmonenak nevezték (qpXeYMCtíveiv = gyulladásban lenni). A gyulladásos folyamatokra azonban a hippokratikusoknak egyéb terminusai is voltak. így találkozunk pl. a mai nap is jói ismert, az irha mélyebb részeinek strepto-staphylococcogen, savós gyulladását jelző erysipelassal (a latinok ignis sacer-ja). Hippokratesi jelentését dacára a nagyszámú épuameXaç (èpuôpóc piros, iréXaç bőr) név alatti leírásoknak, pontosan megállapítani nem lehet, s általánosan mondhatjuk csak, hogy súlyosabb jellegű gyulladásoknak volt az elnevezése. Azon gyakori említésnél, melyek a bőrön levő erysipelasos gyulladásokat úgy tüntetik fel, mint amelyek lázzal járnak, csekély sérülésekből keletkezhetnek, gyorsan terjednek, recidiválhatnak, gyakoriak az arcon s nemegyszer a lefolyásuk halálos, nyilván a mai orbáncos bőrbetegségek is szerepelnek. Az epidémiák III. könyvében az erysipelasról mint epidemiásan jelentkező betegségről olvasunk. A betegség kora tavasszal minden ok nélkül keletkezett. Sokan lázasak lettek, a testükön parázsszerű kiütések (dvfrpai:) genitaliakon papulák (cpû|ua) és a szájban aphták törtek elő. A betegségben, amely még torokfájással, rekedtséggel, étvágytalansággal, erős legyengüléssel járt, többen meghaltak. (III. 70.) Ezen leírás annyira hasonló a syphilis leírásához, hogy sokan ezen az alapon igyekszenek bizonyítani a syphilisnek ókorban való előfordulását. Folytatólagosan az epidemiásan jelentkező erysi-