Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

foglalja e név alá, amelyeket egynemű, apró, csoportosan jelentkező hólyagocskák jellemeznek. Hippokratesi jelentésében, noha szintén gyűjtőnévként szerepelt, több rendszerességgel használták, mint az újkor XIX. századának folyamán. A èpTreiv terjedni igéből származik és általánosságban terjedő bőrbetegségeket, elsősorban is terjedő fekélyeket jelentett. Könyvünk a noma leírásánál — ahol a noma fekélyt jelent — a her pest e fekélyféleség egyik jobbindulatú, lassan terjedő változatának tünteti fel. A rosszabb indulatú herpest epnnç èafrio|uevoç-nak (maró herpesnek) mondták. Ennek a herpesnek tehát, amit a hippokratikusok a seps, rothadó betegségek közé soroltak, nem sok köze van a mai hólyagcsás betegséget jelentő herpes fogalmához. Mégis találunk egy helyen említést herpes-szerű kiütésről, épTTuöiKÓv-ról, amely nem herpes, hanem széltében terjedő bőrkiütés. A qpaYéömva és voun, széteséssel (főkép üszkös elhalással) tovaterjedő fekélyek voltak. E két elnevezés alatt leírt betegségeket együtt tárgyalom, mert a phagedaina és nomé között könyvünk alapján különösebb különséget tenni nem tudok. Minthogy phagedaina a qporrdv enni igéből, nomé a véueoö-cu, legelni igéből származik, valószínű, hogy az utóbbi inkább népies elnevezés volt, míg az előbbi orvosi műszó lehetett s ily módon a Corpusban e két szó felváltva, de hasonló értelmezéssel fordul elő. — A két terminus között mai használatánál is lényegbelileg különbség nincs. Mert míg phagedaeniás betegségekről beszélünk ma az üszkös jellegű szövetszéteséseknél (trópusi phagedaeniás fekély, spirochaeta -j- fusiformis fertőzés, Vincent-féle angina, gangraena nosocomialis), a noma szintén üszkösödéssel járó fajlagos fertőző betegség és ezen betegségek aetiologiájában különbséget nem tudunk tenni. Noha Hippokratesnél elsősorban agangraenás széteséssel járó elváltozásokat jelzi a phagedaena és noma, más jellegű elhalásos folyamatokat is jelentett és a leírások alapján inkább úgy mondhatnánk, hogy rosszindulatú, nagyobb felületre v. mélybe terjedő nekrosisoknak voltak terminusai. — A „kórjóslatok II. könyvé"-nek (IX. 36.) szerzője pl. halálosnak mondja azokat a nomákat, amelyek ,,feketék, szárazak és rothadásos széteséssel