Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

a mélybe terjednek", míg jobb indulatúaknak tartja „a fehér és nyálkás (phlegmás) rothadással járó nomákat". Ugyanezen irat megemlíti azt is, hogy a fekete rothadással járó noma csontig terjedhet és annak nekrosisát okozhatja. A phagedaenáról hasonlókat olvasunk: „amennyiben maró sebekben phagedaina van, úgy az fekete és szürke kinézésű". (VI. 410.) — A „fogzás" könyve (VIII. 548.) a garatmandula nomájáról mondja, hogy „ha ez az uvula felé terjed, megváltoztatja a hangot, a torokba terjedő pedig, ha heveny és rosszindulatú, légzési nehézségeket okoz" (diphteria?), — Nem érdektelen azon phagedaenában szenvedő gyermek leírása, akinek az alsó és felső elülső fogai kihullottak, szájpadát a phagedaena átfúrta és az orra besüppedt. (V. 156.) Bár más betegség is szóba jöhet ezen leírásnál, luesra is gondolhatunk. A szájpad átfúródásának és az orr besüppedésének együttes jelenléte ugyanis Hippokratesnél több helyen előfordul és ezen két tünet együttes keletkezése jellemző tünete a késői lues congenitának. A syphilisnek az ókorban való előfordulására, amint alább látni fogjuk, más leírásokból is gondolhatunk. Ha tehát említett esetnél congenitalis luest veszünk fel, a fogak kihullását oly módon foghatjuk fel, hogy ez az elsődleges elülső fogaknak 7—8 éves korban való kihullása, amely összeesik a késői öröklött luesnak ebben a korban való megnyilvánulásával. Amit ma általánosságban, minden közelebbi meghatározás nélkül, seb és fekély alatt értünk, azt a hippokratesi korban ë'AKOç névvel illették. Ezen terminussal jelöltek tehát minden szövetpusztulással járó folyamatot v. bármely okból (ÊXKUJOÏÇ = sérülés) keletkező anyaghiányt. És nemcsak a test felületén levő látható felületesebb v. mélyebbre terjedő szövetelhalásokra, hanem a belső szervekre lokalizálódó betegségekre is — igaz, csak ritkán ! — de használták a helkos szót. Találkozunk pl. mellkasi fájdalmak és köhögés mellett a tüdőnek, — véres és gennyes vizeléskor a hólyag és vese helkosával. Dolgozatom jellegénél fogva természetesen én csak azon helkosokat tárgyalom, amelyek mint a bőrnek fekélyesedéssel járó elváltozásai szerepelnek. Itt egyúttal megjegyzem, hogy fennmaradt egy irat -rrepi EXKÜJV címmel, amit a sebészet körébe sorolnak. Traumás eredetű