Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
Azonban elsősorban a mrupov (korpa, furfur) volt mint orvosi szó a korpaszerű hámnak a terminusa. Egy helyen a vizelet üledékét, illetve a vizeletben úszkáló szálcsákat is jelenti. Igen helyes megfigyelés. A hólyag hámlását ma is meg lehet állapítani szabad szemmel a vizelet lebegő, korpaszerű, apró, csillogó tartalmából. A többi helyeken azonban mindenütt kiütésekkel kapcsolatban vagy anélkül találjuk említését a finom korpaszerű bőrhámlásokra. A fej korpázása: KecpaXn. TUTupwfreicra (, ? fej, amely korpával van borítva"). — A pilijriasis-szal — amely jelenleg különböző összetételekben jelzi a legkülönbözőbb, de furfuraceás hámlással együttjáró bőrbántalmakat és amely elnevezést egyesek hippokratesi eredetűnek tulajdonítanak — én az iratokban nem találkoztam. Galenosnál fordul csak elő, mint korpaszerű hámlással járó bőrkiütés. A oúpiua magát a bőrhámlást jelentette, míg az áTTÓoupua a hámfoszlást, az excoriatót. Ügy ezen terminusok, mint az ÉKTptuua mely lehorzsolást, hámfoszlást jelentett, vagyis a mai excoriatióval egyértelmű — ma már nem használatosak. Minden definitio nélkül a hajas fejbőr betegségeiként fordulnak elő az áxújp, Knpíov, és ueXiKnpíc. Az àxuup (ótvar, pörkös, varas felrakodás) a múlt században még ismert terminus volt a fejbőr gennyes gyulladásaira. Hippokratesnél is a fejbőr betegségeként szerepelt és Galenos egyik helyen úgy magyarázza, hogy ,,a fejbőrön levő kis seb (eXKOc) . . . nedvesség (íxubp) folyik belőle, amely se nem vízszerű, se nem mézszerűen vastag, mint ahogy a Knpíov-nak nevezett bajnál szokott lenni". Egy másik helyen Galenos azt mondja még, hogy ... „lyukacskákkal van átlyuggasztva, amelyek híg és ragacsos folyadékot tartalmaznak". A keriontól itt is úgy különbözteti meg, hogy 1. a lyukak kisebbek mint a kerionnál és 2. a folyadék hígabb, nem mézszerű, mint a kerionnál. Ez a híg folyadék viszketést (Kvnöoctv) okoz, ami azután a vakart helyeken dudort hoz létre, ami által a lyukacskák összeállanak. A galenosi magyarázat alapján tehát az achor a hippokratesi korban a hajas fejbőr ekzemás, impetigos elváltozását jelentette. — Az achor szó nyoma manapság is
