Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

— À dünnyögő hallgatóság sokkal radikálisabb gyógymódot ajánl..." (12) Kiss Géza sem hagyja megemlítetlenül, a Dráva áradásainak, ártereinek hasznáról szólván: Bujdosó halászok, akik rütök helön (rejtekhelyen) lerakott vorsáik (varsa) után járnak. Itt két sütkő-gyerek (siheder) osztozik a rákon. Tekenyőst (teknősbéka) is visznek a csávásba. Ott egy gödörből piókát meröget a piókás-szüle. Pénzért cserél az gazdát. Mikor vonul el innen ez a töménytelen víz? Soha ..." (13) A XVII. század végén a XIX. század elején nyugaton (újra?? !) divatba jött, kapós cikk lett a nadály. Franciaországban, főleg Broussais (1772-1830) és Bouilland (1796-1881) hatására használatát olyan túlzásba vitték, hogy 1829 és 1836 közötti években, csak a párisi kórházakban, évi 5—6 millió piócát használtak el (14), s ennek fő beszerzési helye Magyarország volt. (H. Bottenberg id. művében — 1936-ban! — azt írja, hogy Németországban alig néhány helyen fognak piócát, ,,die Züchtung erfolgt heute vorwiegend in Jugoslawien und Ungarn".) (15, 16) Hivatalos helyről rögtön tájékozódtak, milyen a magyarországi „vadászterület". Az első tájékoztatást kérő utasítást (1833. december 3.) (17) csakhamar követi 1834. február 25-én az 5688. sz. helytartótanácsi rendelet. Ez, mivel . .. „fertur, ut id vermium genus ... in aliis Provinciis Accidisse" (i. m. p. 638) és „ut . . . omni tempore, et ubivis locorum, tamquam necessarium in premultis hominum morbis remedium praesto sint" (u. o.) — részletekbe menően rendelkezik a nadályok fogási idejéről és módjáról, a tenyészhelyek háborítatlanságának biztosításáról, a szállítás módjairól és eszközeiről, valamint a nadályok tárolásáról (18). Az év derekáig még két rendelet lát napvilágot a piócák ügyében, ezek ismételten felhívják a figyelmet az 5688. sz. rendelkezésre, és elrendelik a nadályok tenyésztését is (19). Egyoldalú túlzás lenne elhallgatni, vagy tagadni ezeknek a rendeleteknek humánus szellemét. Az előbb idézett és itt idézendő rendeletrészlet a jozefinista államapparátus és szemlélet késői hírmondói: