Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

nak, egyik kezében gyékényszatyor volt, telve hatékony gyógyfüvekkel, a másikban piócás kobaktök" (10). Herman Ottó ezt írja: „A pákászvilág idején az orvosi tudomány egy szentháromságnak hódolt: hashajtó, hánytató és vércsapolás. Az utolsónak révén érintkezett Aesculapius a pákásszal, mert a hova köpülyözéssel, érvágással hozzá nem fért, oda rakta a piócát; ez pedig a pákász birodalmában termett. Hogy mikor volt a pióczafogás ideje, ezt elmondta a pákászcsalád arczulatja, mert akkor férj, feleség s minden fellelhető népség térdig beállott a cserét vizébe, arcza feszült figyelmet árult el; volt ok reá: hogy megérezze rögtön a piócza csípését; vére árán szerezte — elhaloványodott" (11). Még egy adat a Nagysárrétről, kb. a múlt század végéről: ,,A Gilányi sor másik oldalán selymes, sűrű fűzfák alatt folydogált a Pece-patak, a lótuszos, piócás, melegvizű Pecepatak ... Ez a víz a váradi (nagyváradi) szegénység jótevője. Itt áztatják Szőlős alatt a Pece-patak iszapos medrében fáradt csontjaikat kereset nélküli napszámosok, megrokkant öregek fuvarosok és egyéb törmelékei a nyüzsgő, nyughatatlan városnak. Itt mossák rongyaikat a váraljai szegények, s ennek a társadalmon kívüli zagyva és színes társadalomnak, amelyet a cigánysor tarka színekben pompázó szép királynői élénkítenek, bölcse, tanítója, kuruzslója és jövendőmondója a piócásember. Hosszú, kiöregedett, visszeres lábú sárréti pákász. Elképesztő mocsári meséket tud a csökmői sárkányról, s gyógyszert minden földi nyavalyákra. Beáll a vízbe kötésig, megtapossa az iszapot és vár, amíg kicsit megszédül a vérveszteségtől. Akkor kilép a partra. Két lábszárán fürtösen lógnak az opálos, zöld piócák. Kövérek, eleven vérrel telített, jóllakott tömlők. „»Mint a városi bankigazgatok« — mondja a piócásember, s lassan szedegeti le lábáról a tömérdek élősdit. Egy nagyszájú uborkásüvegben hemzseg a zsákmány. Egy heti élet ára, mert az öreg patikusok jól fizetik a piócát. — Sok életet mentett meg már ez a féreg — meséli az öreg piócás pákász. Sok kanonok, főbíró, földesúr nyakára ma is tehetnének egynéhányat, hogy könnyítsünk a sűrű vérükön.