Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Réti Endre: Apáthy István emberi jelentősége

ben állott. Levelezését lapozgatva hamarosan megértjük, mi volt az oka annak, hogy a haladó gondolkodású ember látókörét szinte erőszakkal az ország határaira korlátozta. A terv, amelyben élt, a magyar függetlenségért folyó habsburgellenes időszak is volt. A polgári baloldal, a radikálisok, a 48-as függetlenségiek csoportja, amelynek ő egyik vezére volt, harcot folytatott az országra nehezedő, a fejlődését akadályozó osztrák császári—-magyar királyi intézmény ellen, amelynek feudális jellegét súlyosbította a magyar főnemesség és a gentry kollaborációja, arra irányuló törekvése, hogy ebben az országban változás ne essék és a status quo a Móricz Zsigmond-i „Uri muri" politikai és kulturális szintjén tartassék fenn. Ennek a küzdelemnek egyik jele az a levél, amelyet Apáthy Hekmas groningeni egyetemi tanárnak írt 1910-ben. Hekmas felkérte, hogy vállalja el a Folia Neurobiologica c. folyóirat magyar levelező-szerkesztői funkcióját. Apáthy azt felelte, hogy készségesen vállalja, csak egy kérése van: Magyarország semmi esetre se szerepeljen a különböző országbeli szerkesztők felsorolásában Ausztriával kapcsolatban. A német nyelvű levélben Apáthy leszögezi, hogy Magyarország és Ausztria egymástól államilag teljesen független államok, melyeket egymással az uralkodó személyén kívül —• „leider", mondja itt gondolatjelek között —" bizonyos közös ügyek (pl. a diplomácia) kötik össze. A tudomány nem tartozik ezen ügyek közé." Ennek a küzdelemnek a kifejezője Károlyi Mihály levelének az a néhány sora, amely (1918. febr. 24.-iki keltezéssel) így hangzik: „Bár volna ennek az országnak még tíz Apáthy Istvánja, s akkor tudom, hogy a nemzeti ügy diadalát nemcsak a mi fiaink érik meg, hanem mi magunk is." A továbbiakban Károlyi olyan harcosokat kíván a parlamentbe, mint Apáthy, akik „az igazán nemzeti és igazán modern, demokratikus Magyarországért élnek, halnak." Ez jórészt magyarázza Apáthy magatartását e kérdéscsoporttal kapcsolatban. Mindehhez hozzá kell számítanunk azt is, hogy Erdély az ő számára súlyos gondot jelentett a magyar és román tőkések marakodása közepette. Azt jelentette-e ez, hogy Apáthy nemzeti érzése valamiféle