Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Hozzászólás az ankéthoz

HOZZÁSZÓLÁS AZ ORVOSTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR FENNÁLLÁSÁNAK 10. ÉVFORDULÓJÁN, AZ APÁTHY ÉS MUNKÁSSÁGA C. ANKÉT ELŐADÁSAIHOZ írta: Dr. JENDR A SS I K L C) R Á N D (Budapest) Hozzászólok az elhangzottakhoz, mert neurofibrillumokról is volt szó, s Apáthy munkásságában a neurofibrillum ok kimutatása a legjelentősebb. Nem is maga az állítás ebben a lényeges, hiszen ezt megtette már Max Schutze* sőt előtte is mások. Apáthy azonban tudott olyan lényeges bizonyítékokat produkálni, amelyek alapján a neurofibrillum-elméletről már komolyan beszélni lehetett. Lenhossék Mihály, akit nem lehet Apáthy javára elfogultsággal vádolni, érthetetlennek tartja, hogy egy olyan megbízható és óvatos kutató, mint Schulze, olyan gyönge alapokon ilyen nagy horderejű teóriát megkockáztathatott. Persze mindig fennállott a lehetőség, hogy a neurofibrillumok csak műtermékekként jönnek létre a preparátumok előállítása folyamán. A legutóbbi években több nyugati kutató fáziskontrasztmikroszkópiával véli a neurofibrillumok létezését megcáfolható nak. Ez az érvelés kétségtelenül helytelen. Ha a fibrillum törésmutatója a környező plasmáéval azonos, ezen az úton kimutathatatlan akkor is, ha egyéb tulajdonságai, pl. a * Schulze, tudvalevően, később szülészként szerzett jelentős érdemeket, és néhai Tóth István professzor előadásaiban gyakran emlegette, a tízes évek végén, mint a neurofibrilliumok felfedezőjét is.