Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Koszorú Mária: Apáthy István korának társadalma és a tudós szociálpolitikai munkássága

haladó politikus eljut a forradalom szükségszerűségének gondolatáig. Ha nem is volt a mai értelemben vett harcos forradalmár az a tudós, aki még évekkel előbb nem ismeri fel az általános érvényű társadalmi törvényeket, de törekvései mégis ebbe az irányba vitték. Talán éppen ezért vállalta 1918. október 31-én a polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács elnöki tisztjét. Ugyanebben az évben nevezték ki Kelet-Magyarország főkormánybiztosává. December 23-án Károlyi Mihály felajánlotta részére a kultuszminiszteri tárcát, melyet ő nem fogad el. 1919 januárjában árulás folytán Nagyszebenben elfogják, tevékenységéért halálra ítélik, majd megváltoztatják az ítéletet. 1920-ban szabadult. Betegen került Pestre, ahol klinikán kezeük a testileg-, lelkileg megtört tudóst és nagy szociológust. 1922-ben Szegeden helyezték örök nyugalomra. A tudományos útján megtört és mégis magára talált élet minden parányában az emberszeretet, népének sorsáért való aggódás és változtatás gondolata, hazaszeretetének végtelen őszintesége csendül ki. Az előadás első részében azt a kérdést tettem fel, vajon mi inspirálta Apáthyt az új utak keresésére, mi adott hatalmas dinamizmusához éltető elemet? A felsorolt társadalmi körülmények, az országra nehezedő elnyomás, a tömegek szomorú szellemi és anyagi nyomora és népének elsenyvesztésére törő társadalmi berendezkedés voltak azok a buzdító és tiltakozásra, harcra szólító elemek, amelyek felismertették vele a rendszernek népellenes voltát, és azt, hogy ez ellen minden józan és haladó gondolkodású embernek fel kell lépnie. Apáthy tévedései ellenére is pozitív harcosa népének. Remélem, hogy ezzel a hozzászólással hozzájárulhattam a maga korában meg nem értett, sok méltánytalanságot szenvedett tudós emlékéhez, aki, ahogy ő mondja: „az emberiség továbbfejlődése érdekében" küzdött. Ezúton mondok köszönetet az MSZMP Párttörténeti Intézet munkatársainak Hajdú Tibor kandidátus, és Nagy Etelka elvtársnőnek az előadás lektorálásért; Varga Mária munkatársamnak az anyag összeállítása során kifejtett áldozatkész munkájáért. ŐT