Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Kiss Ferenc: Apáthy István nehézségei

talatainak felhasználásával állította fel 1908—1909-ben, de alapvető új eredményt itt már nem mutatott fel. A pazarul felszerelt új intézetben meg volt a kutatáshoz szükséges minden külső körülmény, de bár 45. életévével még férfikora delén volt, belső emberi és invenciózus kutatószelleme szárnyaszegett volt. Apáthy nehézségei részint saját alaptermészetéből, részint tudományos és társadalmi ellenfeleitől származtak. Apáthy sok nehézséget okozott magának azáltal, hogy főleg neurológiai eredményei és páratlanul szép impregnációs készítményei alapján hamarosan, de legalább még életében el akarta érni eredményeinek általános elismerését. Lobbanékony temperamentumából kifolyólag a tudományos vitákon és megbeszéléseken nem eléggé tartotta szem előtt azt a ma is fennálló sajnálatos körülményt, hogy a nyugati szakemberek bennünket, közép- és keleteurópai „kis népek"-et többé-kevésbbé lekicsinyelnek és szakembereinket, legjobb eredményeik dacára sem mindig tartják magukkal egyenrangúaknak. Viszont Apáthy semmiképen sem tartotta magát inferiorisnak a nyugati szakemberekkel szemben. Apáthy ezt a nyugati elismertetést életében nem kapta meg reménye szerint, sőt a svéd Relzius azt jósolta egyik közleményében, hogy „El fog jönni az idő, mikor mindenki előtt világos lesz. hogy Apáthynak egész elméleti tanítása csak egy nagy csalás volt". Ezt is meg kellett tehát érnie a minuciózusán lelkiismeretes, tisztajellemü nagy mikrotechnikusnak. Nyugati csalódásainál jobban terhelte őt az a krónikus állapot, hogy itthon kor- és szaktársai közül nemcsak hogy senki nem ismerte el eredményeit, hanem azok szinte kivétel nélkül ellene fordultak a nyugati hatás alatt. Sajnos, hogy Apáthy magyar kollégái többet adtak a külföldre, mint honfitársuk megbecsülésére. Apáthy nem tartotta eléggé szeme előtt, hogy kis országokban a kevés számú szakember személyes érdekeit látja veszélyben, ha nagyobb eredményei által közülük egyik kartársuk kiemelkedik. Apáthynak jobban szem előtt kellett volna tartania Semmelweis esetét, mert a kettőjük között eltelt fél évszázad sen"mit sem változtatott azon a kedvezőtlen szel-