Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Kiss Ferenc: Apáthy István nehézségei
lemi légkörön, mellyel hazánkban az átlagnál magasabb tudományos eredmények elérőinek Bolyai János óta küzdeniük kellett. Apáthy nehézségeinek tárgyalásánál a magyar szakemberek közül — nagy sajnálatomra — nem hallgathatom el, hogy Lenhossék Mihály a tudományos porondon ellene fordult. Lenhossék tízéves külföldi munkássága idején (1890—1900) Kölliker, His, Cajal, Betzius, Golgi hatása alatt végezte kutatásait, tudományos eredményei voltaképpen erre a külföldi tíz esztendőre esnek. Lenhossék az egyik, 1898 október 22-i levelében elismeri, hogy Apáthy gyönyörű készítményein kimutatta a neurofibrillumok folytonosságát egyik idegsejtből a másikba. Elismeri, hogy a Pontobdella bélfalában a sympathicus sejtek anastomisálnak egymással. írja tovább, hogy ezeket az anastomosisokat Cajal és Kölliker is elismeri. Lenhossék nem tagadja, hogy ilyen anastomosisok gerincesek belében is vannak, ezeket azonban ő „a tökéletlen technikával" magyarázza. Az Apáthy-féle tanítást hypotheticusnak minősítette; szerinte az Apáthy impregnálta rostok nem neurofibrillumok, hanem más természetű intracellularis elemek. Apáthy és Nissl felfogását ,, enthusiasmusnak" mondja. Lenhossék később a neurofibrillumokat nem vezető, hanem támasztó elemeknek tartotta. 1909-ben Thanhof fer Lajos halálával megüresedett a budapesti II. sz. Anatómiai tanszék. Thanhoffer elsősorban hisztológus volt, mégis megfelelő anatómiai segéderőkkel ellátta a tanszéket. Thanhoffer után Apáthyt illette volna meg ez a tanszék, aki megfelelő anatómiai segédlettel ugyanúgy elláthatta volna az anatómiai oktatást, mint Thanhoffer. Lenhossék az amerikai biológus, Jaques Loeb, vagy a würzburgi anatómus (Sobotta) meghívása mellett volt. A kar többsége az idegenek meghívása helyett, a már akkor beteges Tellyesnilzky Kálmán magántanár mellé állott és ő is lett az intézet igazgatója, több mint 20 éven át. A Tellyesnitzky-íéle 20 év az oktatási és kutatási terméketlenség korszaka volt. Mit jelentett volna nemcsak a tanszék, hanem a magyar morfológia fejlődésére nézve az. ha Apáthyt telepítik át Kolozsvárról Budapestre, amire minden