Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Vita Zsigmond: Pápai Páriz Ferenc „Pax Corporis"-ának különböző kiadásai

is, hogy mi újat hozott ez a kiadás. Az első kiadás „hijános volt" mondja, de a szerző most már tökéletesebbé tette a munkáját és eleget tett minden kívánságnak: „Kivált (amit itt még minden ditsért,) Boldogtalan kisdedek kedvéért Szükséges és hasznos, itt Amint, s amiket leírt." A Pax Corporis tehát úgy látszik már a korában jelentkező társadalmi igényt kielégítve lett teljesebb az új, gyermekgyógyászati résszel. Rendkívüli jelentősége az, mondja Tótfalusi Kis Miklós, hogy ezáltal az olvasó „az egész Orvos-tudománynak Értésére juttatott". „Mint Biblia Lelkednek Ollyatén cz Testednek," állapítja meg végül az előzőket mintegy összegezve a nyomdász, aki Pápai Páriz benső barátja volt és munkája jelentőségét is leginkább megértette. A betegségektől megnyomorított és magára hagyatott népnek valóban olyan segítséget nyújtott a Pax Corporis, amelyet hosszú időn keresztül nem pótolhatott semmiféle más munka. Közvetlenül Apáczai törekvéseihez kapcsolódván most első ízben tört utat egy tudományt népszerűsítő és a természet megismerésére tanító orvosi könyv az egész nép felé. A XVIII. századi olvasók számát bizonyára szaporította, és ezzel az orvosi tudományok tekintélyét, az orvosok gyógyító képességébe és az általuk ajánlott gyógyszerekbe vetett hitet és bizalmat is fokozatosan megerősítette. Nem feladatunk itten a Tótfalusi-féle kiadás tipográfiai sajátságait, az előző kiadásoknál sokkal finomabb, harmonikusabb és ezért formailag is időt álló nyomtatását, könnyed fejléceit jellemezni, csak azt kell hangsúlyoznunk, hogy a hanyatló, és politikailag immár jó időre tehetetlen erdélyi életben egy haladó szellemű és a népe javáért küzdő orvos és egy kiváló nyomdász munkájának összetalálkozásából olyan munka született, amely