Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

A pesti karon akkor (1882 előtt) nem volt még elmeorvos­professzor, talán azért volt szívük a konziliáriusoknak kar­társukat a tébolydába küldeni. Persze szokásos az elmebeteg előtt eltitkolni a valóságot, llcbráék meglátogatása után azt mondták neki, hogy a régi mesterének és barátjának új bőr­klinikáján fogja az éjszakát tölteni. Semmelweis ezt elhitte, azonban lefekvés előtt még egy sétát kívánt tenni. Persze fel­tartóztatták. „Ekkor tört ki uramon a roham. Erős ember volt úgy, hogy hat ápoló alig bírta lefogni." — mondotta el vissza­emlékezését 1906-ban a felesége. Az elme-kórházi kezelés azóta különösen sokat fejlődött. ,,Talán szerencsére, de homály fedi mindazt, ami az elme­gyógyintézetben történt. Az is elegendő, ha a múlt századbeli elmeintézetek ún. sötétkamrájáról hallunk." — írja Regöly­Mérei. Kérdezzük, nem kapna-e dührohamot, pláne ilyen lázas állapotban bármely normális ember, sőt orvos, ha oly hanyagul becsapnák, s észrevette volna, hogy távozásában markos elme­kórházi ápolók akarják meggátolni. S a tájékozatlanok ekkor, súlyos szepszis állapotában még sötétkamrába zárták, miután a dulakodásban gennyes tályogjait a hat ápoló aligha kímélte. Nem tudhatjuk, hogy a birkózásban felhevülve, kimerülve, Semmelweis mennyi ideig szenvedett a sötétzárkában. Elgon­dolni is szörnyű, de a boncolási jegyzőkönyv nem emlékezik meg arról, hogy tályogjait ujján és a pectorálisok között egyáltalán megnyitották volna. Az elmegyógyintézet „orvosai" tehát nem is részesítették szakszerű kezelésben. De ez főként a nagy Hebrának hibája, aki erre nem adta meg a szükséges utasításokat, és Semmelweist többé meg sem látogatta. így persze érthető, hogy magát a kórtörténetet végül sehol sem lehetett megtalálni. Semmelweis tragédiáját én magam annál is inkább tudom méltányolni, mert egy hasonló diagnosztikai tévedés később anyám családjában is előfordult, amelyről tőle és hozzátartozói­tól gyermekkorom óta sokszor hallottam. Ott a felnőttkori skarlátot hitték elmebajnak, s az is halállal végződött. Vala­hogy az eset mottója az volt, bizony előfordul, hogy az egyszerű falusi orvosnak van igaza a professzorokkal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom