Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

értése is komoly szellemi teljesítményt jelentett. És éppen azért, mert a világ szakprofesszorait nagyonis felülmúlta, azok többsége képtelen volt gondolatmenetét megérteni. Mikorra azután az orvosvilág Pasteur munkásságán és a baktériumok szerepének megértésén át, végül meg tudta a kérdést magyarázni, ennek érdemét egy ügyes idegenre testálta át. Talán Lister budapesti 1883-as látogatása jelentette ebben a mélypontot. Ugyanilyen, sőt még borzalmasabb volt Semmelweis halála, amit a késői előadások és cikkek végre kiderítenek 1 Orvos­tudományunk történetét csak tárgyilagosan szabad megírnunk, hogy lássuk a fény mellett az árnyakat is. Szegény nagy Semmel­weist karbeli kollégáinak egy szörnyű diagnosztikai tévedése vitte korai halálba. S ezt a hibát nem csökkenti, sőt még meg­toldja az osztrák kollégák förtelmes tudatlansága és felületessége is. A pesti orvosi fakultás egyik tekintélyes professzora 1865 július első napjaiban egy újszülöttel kapcsolatos gennyes műtéte alkalmával megsérti egyik ujját, az fertőződik, s fokozatosan rosszabbodik. Ennek következtében láza támad, s rajta elme­bajos tünetek mutatkoznak. A kar legtekintélyesebb tagjai: Balassa, Wagner és id. Bókag tartanak konzíliumot felette, s ők utaztatják fel felesége, legkisebb gyermeke és egyik tanár­segéde, Báthory társaságában, július 16-án Bécsbe, egy újonnan nyitott elme-szanatóriumba. Még ha a három régi professzornak a diagnózisa helyes is és Semmelweis tényleg paralizisben szenvedett, nyilvánvalóan akkor is fel kellett volna függeszteni az ezirányú terápiát és minden figyelmet a sérülésre és a metasztázisos tályogok keze­lésére kellett volna fordítani. Emiatt pedig Bécsbe szállítani, utaztatni, teljesen fölösleges dolog volt. A fő diagnosztikai hiba persze az elmetünetek eredetének felnem ismerésében állott, a nemismerésében annak, hogy ilyen tünetek teljesen exogén úton, lázas fertőzéseknél, szepszisnél is keletkezhetnek. Tájé­kozatlanság volt az is, hogy úgy képzelték, hogy a tályogokat szakszerű ellátásban fogják majd részesíteni az elme-kórházban is. (E sorok írója egészen véletlenül lehetett tanúja annak, hogy egy kiváló pszichiáterünk hogyan végzi a sürgős sebkezelést hozzátartozóján ma, közel száz évvel Semmelweis esete után).

Next

/
Oldalképek
Tartalom