Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

nyitás reggelén, mint azt a néhai kiváló sebészprofesszorunknak, Dollinger Gyulának emlékirataiban olvashatjuk, Budapest utcáinak csatornaleeresztői szép rózsaszínű karbolsav-porral voltak körülhintve, jelezvén az óriási hygiénét, ami így nálunk lenni szokott. A jeles naivitásért azonban, mint írja, utólag senki sem akarta vállalni a felelősséget. Rövidebb volt azonban a sikere a karbolsavnak a sebészetben, (de később ajánlott kreozotnak, a szublimátnak stb. is). Kiderült, mindenezen hígítások, hanem olyan gyöngék, hogy hatástalanok, nem csak a kórokozót pusztítják, hanem a szervezetet is. Gyakoriak lettek a fenol-mérgezések, és krónikus hatásaként a sebészek ujjai váltak érzéktelenné. Az antiszepszis mint program szép és helyes, de a bonyolult lister izmusra, a réteges kötözési módszerekre, a levegő elzárására stb., mint kiderült nincs szükség. Antiszepszist tulajdonképpen ma lehet csinálni, amikor ismerünk olyan vegyületeket: a sulfonamidokat, az antibiotikumokat, amelyek erősen ártalmasak a baktériumokra, a szövetekre pedig nem. Az antiszepszis csak mint elv helyes Listernél, mert a megfelelő vegyszereket nem sikerült hozzá megtalálnia. Olyan, mintha valaki kiadná a jelszót, hogy a rák vegyi úton gyógyítható — csak a megfelelő hatásos vegyszert kell hozzá megtalálni. Az esetet némiképp komplikálja azonban az a tapasztalatom, hog}* nem is kellett volna a mai baktericid anyagokat megvárni, mert már Lister idejében hivatalosak voltak a gyógyszertárakban azok az anyagok, amelyek a teljes antiszepszishez elégségesek, s amelyekkel — tapasztalásom szerint — az orbáncot, phlegmonet stb. valósággal kupírozni lehet. Az elv tehát helyes és természetes, csak Lister idejében nem tudták a hozzá szükséges anyagokat megtalálni; sem ő, sem írás. Kiderült így azután, hogy a legjobb sokkal hígabb oldatokkal dolgozni. Végül pedig, hogy tulajdonképpen az aszepszis hat, ahogy a fertőzés távoltartását már Semmelweis rendszere proponálta. Lister rendszere tehát nem volt sem új, sem jó — érdeme mégis az, hogy kitartóan ragaszkodott a bakteriológia révén megismert igazságokhoz, s makacs kitartásával ezek felhasz-