Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

mázta, s vele a fertőzéstől csak a betegek egy részét óvhatták meg. Mindkét teória azonban bebizonyította, hogy az átvivő princípium igenis anyagi természetű s olyan, amit egy erős oxidáló szer, a chlór, vizes oldatban, akár hypochlorit alakjában elpusztíthat. Bizonyára híre volt már a gyógyszertanban roncsoló hatása révén. — Érdekes, hogy Holmes, aki Bostonban már 1843-ban jött rá a részigazságra és állította fel a gyermekágyi láz ragályelméletét, szintén chlórvizes lemosást használt megelőzésére. Letárgyalt ügy, hogy erről Semmelweis miért nem tudhatott, egymástól tehát függetlenek voltak. (Holmes szerepe nem érinti Semmelweis érdemét, s egy ilyen nagy eredmény kerete, mint az aszepszisé, könnyen elbírhat több becsületes előfutárt is.) Semmelweis munkájának lényege azonban az aszepszis, ez mutatta meg a baktériumok távoltartásának nagy jelentőségét. Meggondolást érdemel Lister szereplése. Az elméletben nem volt semmi új. Lister azon években használta fel, amikor a baktérium-elmélet már megvolt, de még nem volt általánosságban elfogadva. Közelgett azonban az idő, hogy elfogadják. Kiderült a baktériumok távoltartásának áldásos hatása, jutalmazni illett valakit, s Lister volt a legismertebb. Az emberiség rajta töltötte ki háláját! Üj volt azonban a hatóanyag, a karbolsav (s több későbbi használata is, tehát az antiszepszis, mint általános rendszer. Az aszepszist többnyire, mint az antiszepszis célját és eredményét szokták tekinteni. Én helyesebbnek tartom a külső és preventív dezinfekciót nevezni aszepszisnek, s a kórokozók elölését a szervezet belsejében, a szövetekben nevezni antiszepszisnek. A karbolsavat előtte szennyvíztisztításra használták egyes angol városokban, majd sebészek is, s ezután a renoméja annyira megnőtt, hogy sokáig sehol sem lehetett tőle megszabadulni. Míg az első világháború, előtt és alatt a kaszárnyák mellékhelyiségeit nálunk bőségesen karbolsavazták, azzal az eredménynyel, hogy minden test- és lábszagot túlszárnyalva a karbolsav bűze lépett elő jellemző kaszárnyaszaggá. Amikor nálunk 1894-ben Fodor József érdeméből az egyik első Hygiene és Demográfiai kongresszust megrendezték, a meglök