Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Zsakó István: A magyarországi pellagra történeti vázlata

A MAGYARORSZÁGI PELLAGRA TÖRTÉNETI VÁZLATA írta: Dr. ZSAKÓ ISTVÁN (Budapest) A táj kori megbetegedések, az endémiák, a régmúltban is előfordultak hazánkban és az újabb időkben sem kerülték el népünket. Az endémiák egyrészét infectiosus, ragályos, fertőzéses; másik részét intoxicatiós, mérgezéses eredetűnek vélték. Utóbbiak közé tartozott az ergotismus, amelyik lényegében ergotinmérgezés, amit táplálkozása folyamán az olyan eledelek útján szerzett a beteg, amelyeket az anyarozsfertőzés tett romlottá (romlott lisztből készült ételek). A betegség tünetei: szomjúság, hányás, hasmenés, kábultság, később epileptiformis, vagyis eskóros görcsök. Az idült ergotismusnak van üszkösödéssel járó és convulsivus alakja, mikor a zsibbadás és a tapintásérzés kieséses szakasz után fájdalmas izommerevségek alakulnak ki, és állandósulnak; kiváltásában az A-vitamin hiánya játszik szerepet. A letűnt századok helyi járványai között sokáig ismeretlen maradt a pellagra. Ez is tájkóros megbetegedés, amelynek okát a romlott ételek hosszas vagy kizárólagos fogyasztásában találták meg. Feltűnt, hogy csak ott fordult elő pellagra, ahol rendszerint, vagy kizárólagosan kukoricalisztből készült táplálékot fogyasztottak. Eleinte az egyoldalú, kukoricalisztből előállított ételneműek fogyasztásával hozták összefüggésbe a baj kifejlődését, majd pedig a megromlott kukoricaliszt-készítményeket okolták (ahol penészgombák szaporodtak el a lisztben). Előbb felállították a zeista elméletet (zea mays, a tengeri vagyis kukorica neve); később az inanitiós, le-