Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Könyvismertetés - Felhő Ibolya-Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 3. (Kőhegyi Mihály)

KÖNYVISMERTETÉS Felhő Ibolya — Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 3. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961. 599 1. 12 tábla.) A kötet az 1724—1848 között működő magyar királyi Helytartótanács és a közvetlen alá tartozó szakhivatalok vagy meghatározott ügyek intézésére kiküldött bizottságok, biztosok közel 2000 folyóméter terjedelmű iratanyagának forrásértékéről tájékoztatja a kutatókat. Az adott koron belül a Helytartótanácsnak elsődlegesen végrehajtó szerepe volt. Ez azonban nem csökkenti, hanem inkább növeli - ahogyan ezt a szerzők hangsúlyozzák - a Helytartótanácsi anyag forrásértékét. Mint végrehajtó központi szerv kapcsolatban állott a középfokú (vármegye, szabad királyi város, alsóbb fokú királyi hivatal) közigazgatási hatóságokkal. Éppen központi helyzeténél fogva kerültek a törvényhatóságok jelentései, kérvényei, feliratai stb. itt megőrzésre. Ennek következtében valamely ügy lényegéről pontosabb tájékozódást nyerhet a kutató ebben az anyagban, mint például a felettes kancelláriai iratanyagban, ahová csak kivonatosan megszűrve és összegezve futottak tovább az akták. A Helytartótanács hatásköre - a XVIII. század felvilágosult abszolutizmus elképzeléseinek megfelelően - kiterjedt a hétköznapi élet majd minden területére. (Adóügy, hadellátás, ipar, kereskedelem, közlekedés, népegészségügy, mezőgazdaság, könyvkiadás, közoktatás, alapítványok felügyelete stb.) Természetes, hogy ilyen hatalmas anyagban az orvostörténész is talál értékes adatokat. A Helytartótanács kezdettől fogva feladatának tekintette az ország egészségügyi viszonyainak megjavítását. Már 1725-ben jelentést kért a törvényhatóságoktól az ispotályok és szegényházak állapotáról. A török birodalomból 1737 végén behurcolt pestis elleni védekezés arra késztette az uralkodót, hogy a Helytartótanács kebelén belül, a védőintézkedések meggyorsítására egészségügyi bizottság felállítását rendelje cl. A bizottságban a legjelentősebb feladat az egészségügyi tanácsosokra hárult, akik mindig képzett orvosok voltak (Koller György, Perbegh Károly József).