Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Adattár - Orvostörténeti vonatkozások Hermányi Dienes József munkáiban (Vita Zsigmond)
Leidában az arab nyelvet tanulta és később a tanításban annyira kitűnt, hogy a diákok szívesebben hallgatták, mint Schultens Albertet, a professzort. Azután „adá elméjét a medicinára", és „csakhamar Hippocrates Aphorismusit úgy kezdé magyarázni, . . . hogy omlott a medicináé studiosus reája". 9 Gyöngyösi az anatómiát állítólag egy kolduson tanulmányozta, akit „bécsala a szállására, de nem látták, hogy a szegény ember onnan kijött volna". Jellemző ez a Hermányi Dienestől följegyzett eset arra nézve, hogy a XVIII, század elején még mlyen nehézségekbe ütközött az anatómia tanulása és az orvosok kutató, boncoló munkája. Gyöngyösi Pál később „a medicinába úgy meghíresedék, hogy végre Muszkaországban lőn hivatala". 10 Mindezt a későbbi kutatások is igazolták. Gyöngyösi orvosi hírneve csakugyan eljutott Oroszországba. Erzsébet cárnő meghívta a szentpétervári udvarba és ott is halt meg 1766-ban. Ezeknek az orvosoknak híre jutott el Hermányi Dienes Józsefhez Enyedre, ahol Pápai Páriz Ferenc és fia, András, halála után bizonyára jó ideig nem volt orvos. Mellettük csak futólag említi meg Enyedi Gáspárt és Felfalusi Mihályt. Ezekről azonban minden megbecsülés nélkül ír. Érdemes még megemlítenünk Vásárhelyi Jakab sepsiszentgyörgyi pap János fiának az eseteit is. Vásárhelyi János „akadémiára mené, s ott a medicinát tanulá vékonyan, és holtig bodoki pap vala". Az apja nem is sokra becsülhette a tudományát és egy megjegyzése szerint inkább állatorvosnak, mint orvosnak tartotta. De Vásárhelyi János annak a kis medicinának annyi hasznát vette a medikus nélkül való Székelyföldön . . . hogy János doktornak több tízes arany volt az okádtato és fostato pilulák után, mint más székelyföldi papoknak az evangyélium vagy inkább az eke után." Végül még megjegyzi Hermányi Dienes, hogy „most is hasznos volna Háromszéken a papság a doktorsággal". 11 Vásárhelyi Jánosnak nem maradtak irodalmi munkái, életéről közelebbi adataink nincsenek. Mint előtte több erdélyi ifjú, ő is medicinát tanult a teológia mellett, és ennek később sok hasznát vette. Hermányi Dienesnek fontos és jellemző adata az, hogy a Székelyföldön abban az időszakban nem voltak orvosok. 12 Mivel még igen kevés orvos volt Erdélyben, azok inkább Erdély vagyonosabb, polgárosodó városaiba, Kolozsvárt, Brassóban, Szebenben stb. telepedtek le. A magára hagyatott nép orvosok hiányában a kuruzslókhoz vagy javasasszonyokhoz fordult. Természetes, hogy ilyen körülmények között a papnak sokszor orvosnak és patikusnak is kellett lennie. És ha az orvostudományban valóban jártas volt, a sikeres gyógyításai után csak úgy ömlött hozzá a pénz. Ahol orvos nem volt, ott a borbély végezte a legszükségesebb műtéteket és egyéb orvosi munkákat. Hermányitól tudjuk, hogy „gyermekkorában, 1711-ben Udvarhelyt Borbély György volt a borbély, és patikája is volt". Ugyancsak ő említi Udvarhelyt Kandót, aki „kérkedékeny, részeges, ifjú pápista borbély" volt, 13 és többek között Szigeti Györgynén er^t vágott.
