Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Orvostörténeti vonatkozások Hermányi Dienes József munkáiban (Vita Zsigmond)

Enyeden „egy időben" . . . „sánta Borbély Mihály vala . . .

Vi jobb orvos borbély", aki az anatómia iránt is érdeklődött. Valószínűleg ugyancsak Enyeden lehetett borbély Veresegyházi Mihály, aki azt hitte magáról, hogy „tudós volna a gyógyításban".

15 Enyedi borbélyokról máshol is ír Hermányi Dienes. Orvos és borbély hiányában „orvos-asszonyhoz", a gyógyításhoz értő aszszonyhoz fordult betegség esetén a család. Ezt tette a sepsiszentgyörgyi mester, Bibartzfalvi Zsigmond, amikor Hermányi Dienes Péter feje gyermekkorában egy súlyos ütés következtében meghasadt.

16 Ezt a hasadást egy orvosasszony sikeresen begyógyította. Sebek gyógyításán kívül főleg fájó tagok megkenésével foglalkozott egy-egy vénasszony a Hermányi Dienes idejében nemcsak falun, hanem városon is. Még a járványos betegségek idején is alig esik szó az ispotályokról Hermányi Dienes munkáiban. Oda valószínűleg csak végső szükség esetén kerültek az emberek. A köszvénytől úgyszólván tehetetlen Bethlen Elekről például azt írja, hogy „egy ispotályba mindjárt beillett volna",

17 Ezúttal nem a betegeket gyógyító ispotályra, kórházra kell gondolnunk, hanem inkább az öregek, nyomorékok menhelyére. Ispotály mellett Enyeden külön lázáretumot is állítottak fel a pestises betegek számára. A belgrádi béke (1739) után a menekülő katonák Erdélybe is behurcolták a pestist, és sokan haltak bele. Mint Hermányi Dienes írja Enyeden minden nap „nyolcat s többet" hordtak ki a „lázárctumban két renddel feküsznek vala".

18 Ebben a nagy zsúfoltságban ápolásról, orvosi segítségről alig lehetett szó, s így halomra pusztultak a nyomorult betegek. Hermányi Dienes ezenkívül több helyt írt az 1718—19-1 pestisjárvány borzasztó pusztításairól. Ezért kellett hazamennie az enyedi kollégiumból, ahonnan az ifjúság szétoszlott. A székelyföldön végigpusztító pestisjárvány idején sehol sem olvashatunk orvosi segítségről. A pestises házaktól azonban őrizkedett a nép, és ezért a pestises telkeket Udvarhelyt „bétöviselik". A járvány alatt Udvarhelyt „valának bétöviselt házak".

19 Ügy látszik így figyelmeztették a népet az elkülönített pestises házakra. A pestisjárványokkal szemben az orvosok tehetetlenségéről, és éppen ezért a vallásos felfogáshoz való menekülésükről jellemző megnyilatkozást találunk a kor leghíresebb orvosi munkájában, a Pax corporis-ban Pápai Páriz ugyanis azt írja: „E nyavalyának oka úgy vagyon, hogy Istennek a bűnért való rettenetes ítéleti, mint Dávid idejében is, mind azért, hogy az elsokasodott és felfuvalkodó Nomzetet meg alázza ő Felsége. . .

20 A továbbiakban pedig az egyház bűnbánati felfogását ebben a kérdésben teljesen magáévá téve így ír: „Ami e dögnek orvoslását illeti, bizony dolog, hogy amennyiben Isten ítéleti, egyedül böjtöléssel és könyörgéssel űzetik ki".

21 Ugyanakkor azonban orvosi tanácsokat is adott. Ez a felfogás nyilatkozik meg a korabeli református prédikációkban, kö-