Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész
leírásai és eljárásai nagyjából még ma is megállják helyüket. Könyvének legnagyobb előnye, hogy műtéti és terápiás eljárásait embriológiai és patológiai alapra helyezi, tehát az az elve, hogy a helyes műtéti módszert az embriológia és az etiológia adja meg. Amíg mi sem a formai, sem az oki patogenezist nem ismerjük, addig műtéti eljárásaink csak tüneti kezeléseknek tekinthetők. Ma még tovább megyünk, amikor azt mondjuk, hogy a veleszületett rendellenességek műtétjei tulajdonképpen szükségszerű kísérletek, amelyek alapján nemcsak jobb és helyesebb műtéti eljárásokat dolgozunk ki, hanem néhány patogenetikai kérdésre is választ kapunk. Ez a postcmbrionális fejlődés kérdése, amely ennek a tudománynak egyik jövő útja. Ujabb időkben nagyszámban jelennek meg részletproblémákkal foglalkozó munkák, azonban sebészi összefoglaló művet Kirmisson óta ilyen összeállításban nem írtak. A XX. század veleszületett rendellenességekről szóló nagy kézikönyve a Schwalbe által szerkesztett „Morphologie der Missbildungen", melynek első része 1906-ban, utolsó része pedig 1960-ban jelent meg. Az elmúlt 50 év alatt ismereteink nagyban bővültek, ezért az első Schwalbe-féle kötet és az utolsó rész megjelenése között a patogenezist illetőleg több, szemléletbeli differenciát találhatunk. A Morphologie der Missbildungen" a XIX. század eredményeinek nagy szintetikus gyűjteménye. Az addigi eredményeket Schwalbe a következőkben foglalja össze: „Ha mi a veleszületett rendellenességek okaival kapcsolatban egyáltalában valamilyen szemlélethez jutunk, úgy világossá válik, hogy következtetéseink legfeljebb csak valószínűségek lehetnek. Tekintetbe jönnek: 1. klinikai tapasztalatok, 2. tapasztalatok a kísérleti fejlődéstan területéről, 3. anatómiai vizsgálatok eredményei." A klinikai tapasztalatok az anamnézistől is függ és ezt óvatosan kell vizsgálni. Amit az anya mond, az nem értékelhető mindig helyesen, mert az adatok nem felelnek meg minden esetben ismereteinknek a rendellenesség keletkezésének időpontját illetően. A kísérleteknél szerzett tapasztalatok csak azt bizonyítják, hogy valamilyen kísérleti módszerrel rendellenesség keletkezhet, de nem keletkezik minden esetben szükségszerűen vagy törvényszerűen rendellenesség. Ebből következik, hogy ezeket a keletkezési lehetőségeket igen óvatosan szabad csak értékelni.