Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész

növényi és állati genetikát azonosítják az emberi genetikával. Igaz, hogy emberen nem lehet genetikai kísérleteket végezni, viszont néhány növény- és állatbiológiai tapasztalat az emberi biológiára is érvényes. Az emberi örökléstan kérdéseit mindekenelőtt a klinikumon keresztül lehet megközelíteni és a klinikumot a növénybiológia eredményeivel összehasonlítani. Az öröklés kritika nélküli elismerése sok veszélyt rejt magában a klinikai gyakorlat szempontjából. Weismann és Morgan elve alapján az öröklés törvényszerűsége egyenlő a megváltoztathatatlansággal, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha tudjuk egy bajról, vagy betegségről, hogy az öröklött, úgy azon segíteni nem lehet, megelőzési lehetőség nincs. A veleszületett rendellenesség klinikumának az öröklődöttséget csak másodsorban lehet és szabad tekintetbe vennünk. Bár a rendellenességek patogenezisében az öröklődés lehetősége elvitathatatlan, mégsem fogadhatjuk el teljes értékben, mert az a kényelmes álláspont, hogy valamely rendellenesség öröklődött, megakadályoz bennünket abban, hogy tárgyilagosan vizsgáljuk azt, hogy vajon nem játszott-e külső tényező, exogen ok szerepet a rendellenesség keletkezésénél? Nem fogadhatjuk el azt az álláspontot, hogy az öröklődéssel szemben tehetetlenek vagyunk, feladatunk inkább az, hogy keressük az endogén és az exogen okok közötti összefüggést. Ma már többeknek, így Nachtsheimnek is az a nézete, hogy az endogén, öröklött ok akkor vezethet rendellenességhez, ha egy exogén ok erre indítékot ad és viszont, az exogén ok akkor fejtheti ki hatását, ha erre az öröklött „hajlam", az endogén ok megvan. A kölcsönhatás vizsgálata azért is fontos, mert ha ezt sikerül bizonyítani, akkor a megelőzés lehetőségének útjára tértünk. Exogén okokkal megváltoztathatjuk az öröklődési adottságot. A szerzett tulajdonság öröklődési lehetőségének elvetése egyúttal a mi tehetetlenségünket is jelentené. Ujabban a kísérletek arra irányulnak - amiről nemrég Tatum számolt be -, hogy a kromoszómákat bizonyos enzimek és fermentek hatására meg lehet változtatni, csak ismernünk kell a biokémiai folyamatokat, amelyek az ún. „génmutációt" előidézik. Ha ezek a kísérletek alacsonyabb rendű élőlényeken keresztül a magasabbrendűkig sikerülnek, akkor megtalálhatjuk a módot az emberi genetika megváltoztatásához is. Mivel ilyen kísérleteket embereken jelenleg nem végezhetünk, nekünk a klinikai gyakorlatban elsősorban az exo-