Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész

szelekciót és kíméletlenül kiirtotta a szerinte „fajidegen"' népeket és népcsoportokat, továbbá törvényileg szentesítette a „fajtisztaság" megőrzését. A nürnbergi faji törvények 1936-ban megjelent magyarázatában a Gütt-Linden-Massfeller által összeállított „Blutschutz und Ehegesundheitsgesetz"-ben olvashatjuk, hogy ha egy szellemileg magasabb rendű fajhoz tartozó egyén egy alacsonyabb fajúval egyesül, úgy korcs utódok születnek. Ennek bizonyítására a következőket írják: „Hivatkoznunk kell a szülési nehézségekre, amelyekkel egy asszonynak számolnia kell, ha olyan férfival kerül össze, aki saját fajának megfelelően nagy és erős, míg az asszony kicsi és vézna fajhoz tartozik. Kétségtelen, hogy ilyen esetben a létrehozott gyermekeknek testi egészsége veszélyeztetve van, a szervek és a mirigyműködés aránytalansága miatt." Ennek a feltételezett „szerv- és mirigyműködési aránytalanságnak" testi és szellemi visszamaradottság, fejlődési rendellenességek, degenerálódás a következménye. A német nemzeti szocialista fajtisztasági elmélet szolgálatába szegődött tudósok az örökléstan és a darwini teóriák meghamisításával, elferdítésével igyekezték ezt az elméletet bizonyítani és a „vér- és faj tisztaság" megtartását szolgáló törvényt biológiailag is szentesíteni. Ezek szerint a fejlődési rendellenességek keletkezésének okaiban döntő szerepet játszott a „fajtisztaság" kérdése. Erre vonatkozóan ugyancsak 1936-ban jelent meg Gütt-Rüdin-Ruttke összeállításában „Zur Verhütung erbkranken Nachwuchses" című törvénymagyarázat biológiai alapon. Hosszú időn át Németországban ez a könyv képezte alapját a további biológiai kutatásoknak. A közismert genetikus, Otmar v. Verschuer 1943-ban megjelent könyvében: „Leitfaden der Rassenhygiene" behatóan foglalkozik a veleszületett rendellenességekkel és különösen ezek öröklődöttségével. Bár elismeri, hogy exogén faktorok is szerepet játszanak, azonban szerinte az öröklődés a fontosabb tényező. Számos mai genetikus még ma is a fenti munkák alapján áll, ha nem is írja ezt ki nyíltan. A reakciós genetikusok tagadják, hogy az öröklődést külső tényezők, szerzett tulajdonságok megváltoztathatják. A veleszületett rendellenességet vagy külső tényező okozza, vagy a véletlen. Rendellenességek öröklődhetnek akkor, ha a weismanni „csíraplazmában" vagy a „génben" mutáció áll be, amely mutáció nem szelektálódik, hanem állandósul. Weismann és követői a szerzett tulajdonságok je8* 115