Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)

Dr. Bán Imre: Melius Juhász Péter

MELIUS JUHÁSZ PÉTEIl írta Dr. BÁN IMRE (Debrecen) -Debrecen egykori nagyhatalmú ,,püspök-plébános"-ának 1578ban megjelent Herbáriuma váratlanul és meglepő módon zár le egy harcos, hitvitázó, teológus életpályát. Az emésztő szenvedélyek izgatott hangjai, a skolasztikus kereteket szétrobbantó indulatkitörések után, amelyek egyébként oly jellemzőek Melius egyéniségére, mindent inkább várnánk, mint egy szelíd és közhasznú botanikai kézikönyvet. 1572-ből, élete utolsó évéből Melius egyetlen más írását sem ismerjük, mintha ez a folytonos tettvágytól sarkallt, testi-lelki lázban sorvadó ember megpihent volna, s bár valószínűsíthető, hogy füveskönyvét nem egyvégtében írta, mégis az az érzésünk, hogy korán alkonyodó életútjának végén mással már nem foglalkozott. A kéziratot mindenesetre befejezve hagyta hátra. Jelen tanulmányunk nem lép fel azzal az igénnyel, hogy Melius Juhász Péter egész életművének értékelését adja. Ügy véljük nem lenne helyénvaló a magyar tudománytörténet e becses dokumentuma, a Herbarium bevezetéseként a szentháromságtani vitákról, s Meliusnak bennük játszott jelentékeny szerepéről részletesen értekezni. Az irodalomtörténetíró feladata azonban, hogy a ,,debreceni keresztyén respublika" megszilárdítójának, az „áros és tőzsér népek" polgári rendje kemény kezű és kíméletlen védelmezőjének szellemi arcképét megrajzolja, egyben megmutassa: a Herbarium, minden látszat ellenére, nem idegen test Melius életművében, sorait ugyanaz a szellem diktálta, ugyanaz a kéz vetette papírra, amely többi műveit is létrehozta.